Totaldamage

Constantine "Cus" D'Amato emlékére.

1985. november 4-én, pontosan ma harminc éve hunyt el Constantine "Cus" D'Amato amerikai bokszedző és menedzser. A legismertebb tanítványai José Torres, Floyd Patterson és Mike Tyson voltak, és olyan neves edzők kerültek ki a szárnyai alól, mint Kevin Rooney vagy Teddy Atlas. Kevesen tudják róla, de ő volt az, aki felfedezte a fiatal Rocky Graziano-ban lévő tehetséget, akit végül más, a manipulációban és az üzleti életben jártasabb menedzserek "lenyúltak" előle, és aki végül középsúlyú világbajnoki címig jutott.

Cus D'Amato-ra valószínűleg a legtöbben Mike Tyson mentoraként emlékeznek, de Tyson előtt már ott volt José Torres és Floyd Patterson, akiket szintén D'Amato nevelt ki és menedzselt, és akik hasonló stílusban küzdöttek, mint amit 'Iron' Mike tett híressé a későbbi évtizedekben. Ezt a stílust amerikai nyelvterületen "peek-a-boo" stílusnak nevezik. Ez a rakkoló bunyó egy olyan formája, amiben a bokszoló mindkét kesztyűjét alapból védekezésre az álla mellé szorítja, folyamatos törzs és fejmozgással támad, belépve az ellenfelek ütése mellett, hajlított karú ütésekkel operálva.

Floyd Patterson

A három nagy tanítvány közül az első. D'Amato irányítása alatt megszerezte az elsőséget középsúlyban 1952-ben, a Helsinkiben rendezett olimpiai játékokon, aztán profinak állt. Itt 1956. november 30-án a legendás Archie Moore ellenében ötödik menetes K.O-val megszerezte a nehézsúlyú világbajnoki címet.

21 évesen ez akkor minden idők legfiatalabb nehézsúlyú világbajnoki címszerzésének számított. És bár Mike Tyson később a maga 20 életévével és 145 napjával megdöntötte ezt a rekordot, Patterson mégis csúcstartó maradt, mivel ő az akkori vitathatatlan nehézsúlyú világbajnok volt. Még két másik rekordot is felállított: ő volt az első olimpiai győztes, aki később profiként is csúcsra ért, és ő volt az első nehézsúlyú világbajnok, aki a címe elvesztése után visszaszerezte a világelsőséget. Lássunk egy kis összeállítást, ami őt mutatja be a mérkőzésein keresztül: 

José Torres

José Torres az 1956-ban rendezett melbourne-i olimpiai játékokon ezüstérmet szerzett a nagyváltósúlyban, a döntőben a mi Papp Lászlónk ellen kikapva. Papp László az olimpiák történetében először és utoljára Torres ellen veszített menetet. Torres a döntő után elismerte, hogy életében a legkeményebben Papp László ütötte meg.

Az olimpia után ő is profinak állt, ahol is 1965-ben, Willie Pastrano legyőzésével elnyerte a WBC és a WBA félnehézsúlyú világbajnoki övét. 1997-ben beválasztották az International Boxing Hall of Fame-be. Nézzünk meg róla is egy rövid összeállítást. Felismerhető a stílusában D'Amato munkája? Figyeljük meg a kéztartását és a közelkerüléseit. Kire emlékeztet? Vagy jobban mondva, ezeknek a dolgoknak az ismeretében, ki emlékeztet kit kire?

Mike Tyson

'Iron' Mike életútját bemutatni több óra is kevés lenne. A modern idők legnépszerűbb nehézsúlyú világbajnokaként egyúttal médiaszereplő és divatos szóval élve "celeb" is lett. Sajnos nem tudta jól kezelni azt a fajta terhet, amit egy ilyen jellegű ismertség rótt rá. Cus D'Amato volt az a fajta férfi példakép, apapótló és mentor, ami a fiatal Tyson életéből hiányzott. A "lehetett volna" és a "mi lett volna" találgatások helyett nézzük meg a bokszstílusát, illetve a közös elemeket a többi D'Amato tanítvánnyal, amik kiemelkedően sikeressé tették mindhármukat a maguk korában.

A legjellemzőbb elem a közelkerülés volt belépéssel az ellenfél vezető keze mellett és a balhorog-csakúgy, mint Pattersonnál:

A hosszú elsőkezekkel operáló ellenfelek ellen ez egy kiváló támadási forma, hiszen így a teljes baloldal testen és a jobb áll a balhorog számára védtelen marad. Tyson legsikeresebb akciói az ilyen és ehhez hasonló kontrákból születtek, és nem az általa kezdeményezett támadásokból, mint ahogyan azt sokan hiszik.

Nézzük miről is van szó! Itt épp Trevor Berbick ellen láthatjuk, az első világbajnoki címszerzése alkalmával:

Sajnos D'Amato halála után Tyson a saját hírnevének a csapdájába esett. Elmaradtak az állandó fej- és testcselek, szinte csak reagált az indított akciókra, és kizárólag a nagy ütést kereste, sutba dobva az ezt megelőző pontosságát és technikáját. A végzete épp egy olyan ellenfél képében érte utol, aki gyakorlatilag kizárólag az első kezére építette a bunyóját. James "Buster" Douglas volt az.

Jobbal ugraszt és ballal indítja a mindent eldöntő ütéskombinációt. Szép munka.

Emlékezünk meg az Tyson legszebb pillanatairól is:

Búcsúzóul pedig álljon itt az egyik legjobb kép mesterről és tanítványáról. Valóban különleges kapcsolat volt az övék.

írta: Bronson