Totaldamage

Először mérlegelünk: mindenki hozta a súlyt a gálára, bár Joe Riggs elsőre 187.5 fontot nyomott, második nekifutásra összejött neki a 185.5.

Esélyek!

Paige VanZant vs. Alex Chambers

VanZant azzal próbálta legitimálni ezt a párosítást, hogy a női szalmasúlyú rangsor hülyeség, és Chambers igenis veszélyesebb kihívó előző ellenfelénél, úgyhogy ez a logikus lépés számára. Ez nem így van: Chambers kábé olyan, mint Felice Herrig, csak nem olyan jó, márpedig Paige jószerivel végig dominálta a Herrig elleni meccset.

A két csaj osztozik egy közös ellenfélen: Kailin Currant VanZant szintén abszolút legyalulta és TKO-val végezte ki a harmadik menetben, és Chamber is a harmadikban győzte le őt karfeszítéssel – csakhogy előtte a hawaii csajszi abszolút fölényben volt, és egy földharcbeli figyelmetlenség okozta a vesztét. A jitsun kívül nem látok más területet, ahol Chambersnek igazi esélye lenne Paige ellen, szóval azt saccolom, VanZant egy kicsit visszavesz a tempóból, elővigyázatosabb lesz a földön, de még így is TKO-val győz.

Jan Blachowicz vs. Corey Anderson

Blachowicz valószínűleg egész életére ellőtte a mákadagját, amikor tavaly októberben az első menetben TKO-zta Ilir Latifit. Latifi persze nem az atyaúristen, de kemény, frankó kis bunyós, akit keményebbnek és frankóbbnak tartok Blachonál, még ha kisebbnek nem is. A Latifi-edzőtárs Jimi Manuwa ellen már a szokásos képet mutatta a lengyel: technikás volt, de tétova, spórolósan ütött és hiányzott belőle az az agresszió ami top bunyósoknál nélkülözhetetlen: sikerült is a britnek egy térddel is egyhangúan kipontoznia.

Corey Anderson pont Blacho ellentéte: nyers, de erőszakos, tempós, nyomasztós harcos. Áprilisban mondjuk óriásit zakózott Gian Villante ellen, és meccsük utolsó percében veszített TKO-val, de előtte észlelhető volt, hogy fifikásodik a srác. Annyira viszont még nem rutinos, mint a lengyel, aki, ha képes kordában tartani az amerikai nyomulását, akkor nyerni fog, pontozással.

Anthony Johnson vs. Jimi Manuwa

A gála popcornmeccse, már ha képes vagy néhány röpke perc alatt betömni egy teljes zacskó kukoricát. Nem hinném ugyanis, hogy az első menetből kijutna ez a mérkőzés. Az egyik sarokban ott van Anthony „Nőverő” Johnson, a másikban pedig a Tesco Gazdaságos Rumble. Bár Manuwa is akkorákat üt, mint egy kamion, és tőle is bármikor érkezhet egy befejező találat, a logika azt diktálja, hogy az eredetit válasszam a lakossági verzió helyett. Rumble győz, első menetes TKO-val egy iszonyatosan erőszakos kickboxmérkőzésen.

Andrei Arlovski vs. Frank Mir

Írtam már nagyon szomorú párosításokról, de azoknál mindig az volt a letörtségem oka, hogy nyugdíjközeli/önmaguk árnyéka bunyósokat eresztettek össze. Itt nem ez a helyzet: a nehézsúly két nagy öregje, két ex-bajnoka csap össze, akik évekig a gödör mélyén vergődtek, hogy egy nagy nekiveselkedéssel a visszavonulás torkából mentsék ki a karrierjüket és verekedjék el magukat az újabb bajnoki öv előszobájába. Andrei Arlovski és Frank Mir óriási tiszteletet érdemel azért, amit az utóbbi időben véghezvitt – de most valakinek el kell buknia, valószínűleg végleg búcsút kell intenie a bajnoki álmoknak, és ettől lesz ez a párosítás olyan végtelenül szomorú.

Bronson már vetett egy pillantást a dolgok technikai oldalára, nekem most egyszerű a dolgom. Ha a meccs a földre megy, Mir győz. Hogy ez megtörténjen, lábon kell megrengetnie Arlovskit, ami – ismerve a fehérorosz üvegállát – megint csak abszolút lehetséges, főleg, hogy Frankó boksza most már tényleg elég frankó. De még így sincs Arlovski állóharcának közelében, aki az utóbbi időben már nem csak lézerpontossággal támad, de egyre jobban védekezik is. Úgyhogy mégis azt mondom, a Pitbull győz KO-val egy újabb őrült egymenetes meccsen, amit végig fogunk sikítani. És aminek a végén nagyon szomorúak leszünk.

Demetrious Johnson vs. John Dodson

Ahogy a dolgok most állnak, ez az egyetlen lehetőségünk arra, hogy izgalmas címmeccset láthassunk a légsúlyban. Jelenleg Dodson az egyedüli, aki képes megközelíteni Johnson szintjét, de őszintén szólva alapból neki sem adnék erre sokkal több esélyt, mint bárki másnak a 125 fontos mezőnyben.

Első meccsükön voltak nagyon szoros pillanatok, és emlékezzünk, Dodson le is ütötte Mighty Mouset. A kihívó legnagyobb reménye most is az erejében rejlik, hiszen ebben a súlyban baromi ritka módon a Magician tényleg bárkit képes kiütni – viszont sebessége valamelyest megkopni látszik. Ezt a Zach Makovski felett aratott győzelme is megmutatta – az a meccs sokkal nyögvenyelősebb volt annál, mint amit az egyhangú pontozás sugall.

Hogy Johnsonnal mi van? Semmi, ő továbbra is tökéletes. Egy nagy pofonba bárki belenézhet, de Mighty Mouse nem fog. A szokottnál valamivel szorosabb és remélhetőleg izgalmasabb mérkőzésen Demetrious Johnson egyhangú pontozással megvédi világbajnoki övét.

a Wikipédia viccmesterei már akcióba is léptek

+1: Paul Fedler vs. Ross Pearson

Ezt ki ne hagyja senki. Az ültetők főmeccsén mindkét bunyós nagy és erős, Pearsonban iszonyat KO-erő lakik, Felder meg egyre inkább olyan, mintha egy videojátékból lépett volna elő. Edson Barboza elleni mérkőzése – mindkét fél részéről – a forduló ütésekről-rúgásokról-mindenekről szólt, és az Ír Sárkánytól erre lehet számítani továbbra is. Felder nyer, TKO-val, és belefűz valami király, Hollywood-technikát is. 

A UFC 191 mérlegelésének teljes eredménysora:

Demetrious Johnson (124.5) vs. John Dodson (125)
Andrei Arlovski (237.5) vs. Frank Mir (266)
Anthony Johnson (205) vs. Jimi Manuwa (204)
Corey Anderson (205) vs. Jan Blachowicz (205)
Alex Chambers (115) vs. Paige VanZant (116)

Paul Felder (155.5) vs. Ross Pearson (155.5)
John Lineker (135.5) vs. Francisco Rivera (136)
Jessica Andrade (134.5) vs. Raquel Pennington (136)
Clay Collard (146) vs. Tiago Trator (146)

Joe Riggs (185.5)* vs. Ron Stallings (184)
Nazareno Malegarie (156) vs. Joaquim Silva (154.5)