Totaldamage

Újabb régi kedvencünktől búcsúzhatunk: a legendás Antonio Rodrigo Nogueira tegnap Rio de Janeiróban bejelentette a visszavonulását.

Dana White, UFC-elnök így köszönt el Nagy Nog harcos karrierjétől:

Nagy Nog az MMA legendája. Világszerte nagy tiszteletnek örvend a harcosok és a rajongók körében egyaránt. Megtiszteltetés volt, hogy láthattam versenyezni és örülök, hogy láthatom visszavonulni. Nagykövetként óriási segítségére lesz a UFC-nek, a harcosoknak és a sportnak. Izgatottan várom, hogy együtt dolgozhassak vele életének ezen új szakaszában is.

Nagy Nog így kezdte a búcsúzkodást:

Felemásak az érzéseim. Szomorú vagyok, hogy befejezem, de örülök ennek az új munkának a UFC-nél. Emlékszem, amikor megismerkedtem Junior dos Santossal, milyen bátor volt mindig az edzéseken, és amikor bemutatkozott a UFC-ben, a mostani bajnok Fabricio Werdum ellen, azt mondtam Dana Whitenak, hogy csak figyelje a felütését. És így verte meg Werdumöt. Jó szemem van az új tehetségek felfedezéséhez, és az új generációban is az új tehetségeket fogom keresni.

Rodrigo Nogueira négy éves korában kezdett judózni, tizennégy évesen bokszolni és tizennyolc évesen brazil jiu-jitsuzni. Karrierje, élete igazi csoda: tízévesen elütötte egy teherautó, alig tudták megmenteni: ki kellett műteni egy bordáját és a mája egy részét, összezúzódott a tüdeje, számtalan csontja eltört, komolyan megsérült a gerince. Kómába esett, tizenegy hónapig kezelték a kórházban – az orvosok azt hitték, soha nem áll lábra többé. Ehhez képest nem hogy lábra állt, a világ legkeményebb küzdősportjának egyik legjobbja lett: elnyerte a Pride nehézsúlyú bajnoki övét és a UFC ideiglenes nehézsúlyú bajnoki övét is.

Profi MMA karrierje 1999 nyarán kezdődött: a World Extreme Fighting floridai gáláján stílszerűen, első menetes kimurával győzte le David Doddot. Ugyanazon év október elején újra küzdött a szervezetnél, ezúttal Louisianában, majd Japánba tette át a székhelyét, ahol – egy egymeccses amerikai visszatérést leszámítva – meg is maradt a következő hét évben.

Először végigverekedte az akkoriban egészen menő Rings promóciót – kétszer is legyőzte az akkor még bőven komoly bunyós Valentijn Overeemet, illetve megosztott pontozással kikapott Dan Hendersontól – majd 2001. július 29-én bemutatkozott a Prideban. Itt vált a sport igazi szupersztárjává: fantasztikus, hétmeccses győzelmi szériát fűzött össze.

Gary Goodridge és Mark Coleman első menetes szubolása után, csupán harmadik prideos meccsén Minotauro elnyerte a szervezet nehézsúlyú bajnoki övét Heath Herring kipontozásával. A címet négyszer védte meg, bezsákolva többek között Semmy Schilt skalpját, de egy félelmetes mérkőzésen legyőzte a haknizás helyett akkor még vérkomolyan bunyózó Bob Sappet is, Dan Hendersonnak pedig karfeszítéses szubolással vágott vissza a két évvel korábbi vereségért.

Királyságának Fedor Emelianenko érkezése vetett véget: az orosz legenda a Pride 25-ön egyhangú pontozással megverte, bajnoki övét elvette, és nem is eresztette el már többé. Nagy Nog még kétszer mérkőzött meg Fedorral, második meccsük véletlen összefejelés miatt szakadt félbe, a harmadikon pedig ismét egyhangú pontozással győzött Emelianenko. Ezzel együtt Nog fénye nem kopott: Fedorral és Mirko Filipoviccal együtt fantasztikus triója voltak a Pridenak – sőt, akkoriban ők hárman jelentették az MMA abszolút csúcsát.

A japán szervezet összeomlása után a többiekhez hasonlóan Nagy Nog is a UFC-ben folytatta, kezdetben a prideos sikerszériájához méltón. Csupán második UFC-s meccsén lefojtotta Tim Sylviát és ezzel elnyerte a szervezet ideiglenes nehézsúlyú bajnoki övét – az igazi övvel már egyesíteni nem tudta, mert következő mérkőzésén, 2008 decemberében rögtön kikapott Frank Mirtől, TKO-val. Ez volt karrierjének első idő előtti veresége.

A Mir-vereség indította be Nagy Nog hanyatlását: bár voltak még győzelmei, soha nem tudta visszahozni a Pride-idők dicsőségét. Ebben közrejátszott az is, hogy kezdett kiöregedni – meg az is, hogy Mir első meccsük 2011-es visszavágóján kimurába fogta Nogot, aki túl büszke volt ahhoz, hogy kopogjon, így a kartörése vetett véget a mérkőzésnek.

Nagy Nog utolsó győzelmét egy évvel a törés után aratta: karfeszítéssel szubolta Dave Hermant. Ezt követően mostanáig évi egy meccset vállalt: 2013 nyarán Fabricio Werdumtől kapott ki karfeszítéssel, 2014 tavaszán Roy Nelson kiütötte, az augusztus elsejei UFC 190-en pedig Stefan Struve pontozta ki egyhangúan. Utolsó vereségét követően Dana White nagyon szerette volna, ha a brazil szögre akasztja a kiskesztyűt, de ő ellenállt – egészen eddig.

1999-ben kezdtem harcolni, és a súlycsoport top hármában voltam egészen 2008-ig. Egy egész életnyi idő ez. Folyamatosan fáj mindenem, a mai, 265 fontos limitnél is nehezebb fickókkal bunyóztam. Szeretem az edzésmunkát, de ahhoz, hogy küzdjek, 100 százalékosnak kell lennem.

 

Az utolsó edzőtáboromban úgy éreztem, valami hiányzik fizikailag, így ez jó időpont arra, hogy megálljak. Szerettem volna, ha győzelemmel fejezem be, de nem ez a legfontosabb.

 

Mindig szenvedélyesen követtem az új sportolók fejlődését és ezt folytatni is fogom. Szeretném segíteni az MMA további terjedését világszerte, és szeretnék hozzájárulni a fiatal tehetségek felkutatásához és fejlesztéséhez. Nagyra becsülöm a bizalmat, amit Dana White, Lorenzo Fertitta és Frank Fertitta fektetett belém, és úgy érzem, együtt szép eredményeket erünk majd el. Tisztában vagyok azzal, hogy jelentősen hozzá tudok járulni ahhoz, hogy sportunk tovább nőjön az oktagonon kívül.