Totaldamage

Tavaly még a fenébe kívánta az ember azt a rengeteg UFC gálát – túl sok volt a rendezvény, felhigítottak, bénák, unalmasak voltak a cardok – most meg eltelik egy hétvége Dana White-ék nélkül, és jönnek az elvonási tünetek. Tűzoltásnak ugyan megtette a Bellator, de fél szemmel már úgyis mindenki a mostani szombat estére sandított, nem véletlenül: a UFC 191 elég izmos felállással közelít.

A menetrendszerűen érkező visszaszámlálás-videók ezúttal is a felhozatal utolsó három párosítására koncentrálnak, és mindhárom meg is érdemli a rivaldafényt. Főmeccsnek hosszú idő óta először olyan légsúlyú címmérkőzést kapunk, amiért tényleg lehet lelkesedni: Demetrious Johnson lefutja a második kört is az egyetlen 125 fontossal, aki valóban képes őt megfingatni. John Dodson az elmúlt öt évben csak Mighty Mousetól kapott ki, és rohadtul rajta van, hogy kiegyenlítse a számlát. 

Az előmeccsen mindenképpen zokogni fogunk: két öreg harcos, két volt nehézsúlyú bajnok megy ölre a lehetőségért, hogy újra megpróbálhassanak a csúcsra kerülni – mindezt az után, hogy mindketten sorozatos megsemmisítő vereségekből tápászkodtak fel, és a nyugdíj torkából faroltak vissza fantasztikus győzelmi szériákkal, közben végtelen hitről, akaratról és soha-meg-nem-alkuvásról téve tanúbizonyságot. Valamelyikük tündérmeséje most véget ér: vagy Frank Mir, vagy Andrei Arlovski valószínűleg örökre elbúcsúzhat a UFC arany álmától. 

És most jön az, amit mindenki vár: a főmeccstől visszafele számított harmadik párosításon a félnehézsúly két legnagyobb ütője ront egymásnak. Túl sok udvariaskodásra, tapogatózásra valószínűleg nem számíthatunk: valakinek le fog repülni a feje. Anthony Johnson egy elveszített világbajnoki címmeccs és egy ismét megúszott balhé farvizén érkezik, szóval gondolom nincs túl rózsás hangulatban – Jimi Manuwát az fűtheti, hogy megbosszulja Rumble-ön klubtársa, Alexander Gustafsson kivégzését. Az ilyen meccsekre szokták azt mondani, hogy „ne pislogjunk.” 

A UFC 191 szombat éjjel érkezik.