Totaldamage

Hogy miért nem lesz hosszú annak ellenére, hogy az UFC 190: Rousey vs Correia gála önmagában a érfelvágósan elnyújtott és szerencsétlen idősávba tolt buli volt? Azért mert az a meccs, melyet mindenki látni akart, a brazil-portugál nyelvpörgés közepette skandált Honda Housey eljövetel közel fél percig tartott. Nem lehet sokat hozzátenni a történethez: Correira hiába próbált buldog módjára hype-ot meg saját önbizalmat hergelni, az előbbi olyan jól sikerült neki az elmúlt hónapokban pár szerencsétlen beszólással, hogy személyes kérdéssé tette Rozália számára a bunyót.

Ha pedig személyes ügy és közben minden mainstream szponzor téged figyel, hogy a sport-szupersztár státuszodból egy nagy szeletet kanyarítson, akkor nem elégszel meg egy gyors judo dobással és karfesszel, tényleg ki akarod ütni a lelket az ellenfeledből. Ez olyannyira összejött, hogy az UFC női harmatsúlyú mezőny első KO győzelme Rousey neve mellé került feljegyzésre 34 másodperces teljesítési idővel. Nem volt finomkodás, ütőtáv felmérés, Rousey jött és megmutatta, hogy a kezeit is felhozta az elmúlt időben.

Noha számomra a lábmozgása nem volt e legszebb (Bronsonnal pont erről dumáltunk pár napja) a széles ütései egyben a dicső Chute Boxe időkre emlékeztetett, mikor Wandy tolta így Japánban. És ha már Chute Boxe, akkor egyértelmű a helyzet: Rousey súlycsoportjában nincs és nem is lesz olyan kihívó, aki bármilyen veszélyt jelentene rá. Miesha Tate sem, bármennyire is szeretnék páran, harmadjára is kéz nélkül menne haza, jöjjön már végre Cris Cyborg, hogy ne fussunk ki az időből, mint a Money vs Pacman esetében. Úgyis erre ment ki a játék az elmúlt 2-3 évben, de most már nincs mozgástér tovább. Az UFC legnagyobb sztárjává nőtte ki magát egy hölgy. Több helyen olvastam, hogy a boksznak Alija volt, az MMA-nak meg Rousey-ja. Ezt talán még erős sokunknak, talán idővel tudjuk ezt a kijelentést értékelni.

A gála többi meccse sajnos a zenitjükön túllépő legendák felvonulása volt a brazil piacot kiszolgálva, valamint a nehézsúly sekély vizeibe való belepisálás. Shogun Rua és Lil'Nog visszavágózott Pride Fc küzdelmük kapcsán. 2005-ben mindketten karrierjük csúcsán voltak, az akkori bunyó örökre emlékezetes marad, de a hajnali gála felvezetői kapcsán egy kósza bizsergés sem futott át a rajongók belső combján, mikor erről a párosításról volt szó (nekem azért igen). Ez valahol annak tudható be, hogy mély tisztelet mellett mindenki a nyugdíjba árazta már be a két brazil legendát. Lil'Nog évente bunyózik jobb esetben, bár ilyenkor képes elkapni olyan neveket, mint Evans, Davis vagy Bader, mégis, a statikus boksz-centrikus bunyója egy letűnt kort idézve nem sok jó jelet hordozott magában. Shogun pedig megannyi csatát megjárva és elsősorban sérüléseivel megküzdve motivációs kihívásokkal bajlódva 1-4 rekorddal érkezett. Ami jó jel volt viszont, hogy Cordeiro Mesterhez ismét visszatért a Kings MMA-ba, nem saját maga edzésein készült a bunyóira Rua. Az elsőben elég komoly bajban volt Shogun Lil'Nog ellen, benézve pár ütést a bokszsuli csak beköszönt azért, de túlélve a nehéz perceket szétszedte Lil'Nog lábát, ezzel pedig annak mozgását az öklözéséhez. Egyhangú pontozással Shogun örülhetett, mi meg félve várhatjuk, hogy melyik félnehézsúlyú predátor következik neki. 

A Nogueira család pedig ezzel második vereségét könyvelhette el az est folyamán, ugyanis Big Nog pár meccsel öccse előtt pontozással kapitulált Stefan Struve ellen. Struve ugyan életében talán először használta tudatosan és jól az ütőtávját, de Nogueira legalább 70 évesnek nézett ki a ketrecben. Fizikailag képtelen már a legenda a top 15-el felvenni a versenyt, őszintén szólva pedig nem szeretném már többet bunyózni látni. Egy Fedor elleni meccs kedvéért sem, hagyjuk meg az emlékeknek a korábbi nagy csatákat. Szerencsére ezt Dana White is így látja, elmondása szerint nem biztosítanak több meccset Big Nog-nak, rá szeretné beszélni őt a nyugdíjra. Chuck Liddell-szerű munkát ajánl neki a cégnél, ami jó ötlet, mert máskülönben a Bellator elvihetné az öreget. 

Emellett pedig teljesen biztos voltam abban, hogy Soa Palelei ketté fogja törni Bigfoot Silvat az est másik kvázi nagyobb kaliberű nehézsúlyú meccsén. Az első menetben úgy is tűnt, hogy a Hulk megoldja a Bigfoot-ot, de a másodikban Silva borzalmas felütésekkel és térdekkel lerombolta Paleleit TKO győzelmet aratva. Kissé olyan comeback volt, mint az Overeem elleni győzelme, ami egyébként egyben az utolsó győzelme is volt eddig a brazilnak. Nem lett jobb helyzetben a nehézsúly ezzel felhozatallal, de ezt a gála előtt is tudtuk. 

Amúgy nekem még a Patrick Cummins meccs tetszett Rafael Cavalcante ellen. Feijao a Strikforce-ban még bajnok is volt, kiütötte Romerot és megoldotta King Mot, de miután cuccal bebukott az UFC-ben, csak árnyéka önmagának. Cummins meg a Cormier elleni beugró meccsével belőtte magán a félnehéz köztudatba, és azóta is szépen fejlődik a korrekt birkózó háttere mellett. Atletikussága a TOP10-be viheti őt, főleg ha ilyen meggyőzően jön legközelebb is,  mint a Feijao elleni könyökzáporos győzelmét követően.