A tökéletes elsétálós KO-hoz két dologra van szükség, és igen, kitaláltad, melyik az a kettő: a tökéletes KO és a tökéletes elsétálás.

Nem kreténségből írom ezt – hiába végzel tiszta munkát az ellenfeled állán, ha kidőlésekor az örömtől megittasulva tiszteletköröket sprintelsz a küzdőtéren.

Az elsétálós KO a kontraszt miatt üt igazán nagyot: akkor a legjobb, ha az ütés vagy rúgás becsapódásának erőszakosságát egy valóban visszafogott és elegáns reakció követi – amit aztán a közönség bélyegezhet badassnek éppúgy, mint arrogánsnak, de ez már nem a te dolgod.

Ritka az olyan bunyós, akiben van annyi önuralom és finom arányérzék, hogy egy igazán stílusos elsétálással emelje a kiütés fényét, de most felbukkant egy. Van egy olyan harcos, akinek sikerült átültetnie a ringbe Eric Cantona legtökéletesebb pillanatát. Ezt:

Ennyi előkészítés után most már megmutathatom azt, amiért jöttetek. A fenti csodának tehát így néz ki a thai boksz változata: 

Atya. Úr. Isten. Tökéletes a frontrúgás és tökéletes a Cantona-elsétálás. Annyira kúl az egész, hogy menten felveszem a nagykabátom!

A képbe csak az rondít bele, hogy talán túl korai volt a leintés, a lerúgott csávó még bírta volna folytatni a meccset. De hát ez van, amikor a bíró is megérzi, hogy sporttörténeti jelentőségű, csiszolt gyémánt-pillanat részese, és nem rontja el holmi folytatásokkal.

Csak a lényeg, gifesítve:

10/1 000 000