Megmondom őszintén, hogy ma hajnalra már kicsit elfáradtam az UFC 189 hype-ban. Májusban a Mayweather vs Pacman kapcsán már átadtam egyszer magam az őrületnek, ezúttal kicsit próbáltam távol tartani magam ettől, nehogy csalódnom kelljen ismét, de ez a gála nem csupán az év, hanem talán az UFC történetének legkomolyabb rendezvénye volt!

Mindent összevetve mondom ezt. A Conor-jelenséget már nem nagyon lehet hova fokozni, vagy bemutatni nektek, szakdolgozat témák százai születnek belőle Írországban. Ő az ember, aki pár éve a mára befuccsolt Cage Warriors-ból Buchinger Iván skalpjával az UFC-be érkezett, és igen, pontosan ezért hozták őt: Conor nem üzletember (mit szólsz ehhez Floyd?), ösztönlény, ebben rejlik az ereje, ugyanis a harc és megmérettetés súlya nem riasztja, hanem táplálja. Ezt most merem igazán kijelenteni, ugyanis hajnalig ez volt számomra a legnagyobb kérdés: elbírja Conor azt a hype-ot, amit önmaga köré emelt? 

Azt a hype-ot, amit az UFC meg minden erőbedobásával tovább fújt. A Mayweather vs Pacman hasonlatot tolták az Aldo vs McGregor párosítás kapcsán, a Reebok hivatalos indulást erre a meccsre időzítették, valamint lehozták a szervezet történetének legdrágább média turnéját. Nehéz felmérni költségvonalon, hogy az UFC mennyit kockáztatott ezzel a bulival, de Aldo kihullása a főmeccsről, pontosabban az azt körbelengő ellentmondások azért sejtetni engedik. Viszont ha bárki számára kérdéses maradt volna: Aldo hiába bajnok veretlenül évek óta, ez a meccs nem róla szólt, Mendes és az interim cím behozásával szinte észrevétlenül helyettesíteni tudták őt. Persze a hardcore MMA rajongókat ezzel nem lehet megetetni, de a piacot igen. Minden adott volt egy atom gálához Vegasban. 

Aztán a felvezetők döcögve indultak, pontozásos meccseken altatták a jó népet, ilyenkor szokott Joe Silva és Dana White összenézni és frissíteni a bunyós adatbázist pár távozó nevével. No de, hogy a felvezetőket valaki megmentse - talán pont ezért is rakták oda - Matt Brown érkezett Tim Means ellen. Brown könnyen a váltósúlyú trón kapuőrzőjévé válhat, Hendricks és Lawler ellen kikapva adták neki a verhető Meanst. Brown kicsit húzta a száját, hogy a felvezető bunyósort neki kell vezetnie egy ekkora gálán, de ez volt a minimum az asszonyverős balhéja után. Means meg könyökkel próbált keménykedni ellene, itt jegyezném meg: soha nyomd 'fullba a könyök kreténkedést Brown ellen. Ezt Matt is így érezte, kettő sebességet visszavéve ő is elküldte a sajátjai, majd pedig földön lefojtotta a Meanst. Danaéák fellélegezhettek, de ha tudták volna, hogy mi következik még ezek után.

Mondjuk egy 23 éves veretlen brazil gyerek, akit most aztán bevágtak a mély vízbe. Thomas Almeida-ról Dana a gálát megelőzően Tyson-nal diskurált, a bokszlegenda figyelmébe ajánlotta a srácot. Na de megütötte már valaki olyan keményen Thomast, mint Brad Pickett? Az angolok ATT sztárja a klasszikus ökölvívás régi szép elemeit használva az egyik nagy kedvencem, törzsből és fejből hajolva és lelépve olyan kombinációkat ütött Thomasra, hogy öröm volt nézni. Meg is fogta fiatal ellenfelét az elsőben, aki viszont túlélt, hogy a második menetben akkora tiszta repülő térdest rakjon Picket arcába, aminek hangját talán még az utolsó sorokban is hallottak. Elsétálós kivégzés volt, egyben pedig hatalmas skalp Almeida számára.  

Ha Brandon Thatch, akkor pörgés és kombinációk, ami kapcsán nagy a valószínűsége annak, hogy lemegy az ellenfél. Nos ez be is jött, de fordítva. Gunnar Nelson sokkal agresszívabb bunyót mutatott, mint ahogy azt eddig megszokhattuk tőle, leküldte Brandont a tatamira, ekkora ugrottam ki a székemből, wow. És ha föld, akkor a szub nagyon sanszos Gunnar-tól, ez így is lett, erre pedig csak közel 3 percre volt szüksége Brandon ellen. 

A Bemudez vs Stephens meg szinte összefoglalhatatlan. Ott álltam a TV előtt és csak nyerítettem. Talán az adrenalin, nem tudom, de amit ezek ketten műveltek egymással, nah, ilyen meccsek után nem reklamálnak a jegyárakért az emberek. Bermudez lemegy, aztán Stephens megy le, repülnek a térdesek és folyik a vér mindenhol, nagyjából ez volt a forgatókönyv. És ha Almeida térdese brutál volt, akkor Stephens is ezen a HL falon kiállítandó. Tökéletesen időzített támadás után nyírta ki Bermudezt a harmadikban, a győzelem összképén csak az árnyal, hogy a súlyát nem hozta Stephens a meccs előtt.

Pár évvel ezelőtt vettem meg a Ruthless pólóm, akkor a spanjaim hülyének néztek, hogy minek feszítek Robbie Lawler pólójában, Jacaré és Kennedy ellen sorozatban akkor kapott ki, a többség temette őt. Én sem azért vettem a pólót, mert az UFC-ben váltósúlyú bajnokként el tudtam akkor képzelni és baszki, ez a Lawler már nem az a Lawler, aki Manhoef ellen kutyaviadalban nyert! Ez a Robbie egy kőkemény vérprofi lett, kigyomlált az életéből minden hátráltató gondolatot és tényezőt és a sikerre törve legyalulta a váltósúlyú elitet az UFC-ben. Az tiszta, hogy 30 évesen nem újított új technikai repertoárt, egyszerűen bezárta a kiskapukat a korábbi hibái előtt a meccsein, a szíve pedig maradt a régi. Ez ellen pedig az Amerikai Pszicho folytatásának szerepére pályázó Rory MacDonald sem tehetett. Pedig megpróbálta, oh, ne higgyétek, hogy Firas Zahabi a kis boszorkánykonyhájában a megmaradt GSP-receptkönyvből főzött neki ma hajnalra erőlevest.

Az első két menetben szinte ütőtávon állva 1-2 kombinációkkal és jabekkel tolták egymás ellen, Rory orra mindjárt az elsőben el is tört. A kanadai csapatnak nem kellett félnie a földreviteltől, nem teljesen értem, hogy miért kellet olyan alacsony súlyponton szinte egy magasságban megállni Lawler ellen. Az öklözés mindkét srác arcán látható nyomokat hagyott, de Rory arca kezdett leginkább szétesni a reszelőben. Aztán a harmadikban Rory ellőtte a fejrúgásait, Robbie lábon volt KO-közeli állapotban, a rá záporozó RorMac könyökzivatarban minden találat altatott és ébresztett egyben, képes volt kihúzni a menetet, hogy egy borzasztóan szoros negyediket hozzanak le. Az utolsó menetre mindketten úgy jöttek ki, hogy itt kell eldönteni a bunyót,  Lawler pedig komolyat összpontosítva becélozta Rory törött orrát támadásaival, aki nem bírta fájdalmat és a földre rogyva feladta a küzdelmet.

Állítólag az orvosok kérdésére azt sem tudta, hogy milyen évet írunk, komoly fizikai és ebből eredő pszichés traumán esett át a meccsen. Kérdés számomra, hogy a még mindig csak 25 éves Rory ilyen háborút követően hogy tér vissza, no meg Robbie ellen másodjára kapott ki GSP utódjának kikiáltott kanadai vadorzó. Robbie a súlycsoport gengsztere, ez tiszta, jöjjön hát egy Condit elleni vélhetően újabb vérfürdő, bár Hendricks komolyan kampányol. 

Don't need luck beat him once can do it again

— Johny Hendricks (@JohnyHendricks) July 12, 2015

Az est főmeccse előtt már annyi előjátékot kaptunk, hogy egy elmaradó katarzis sem szegte volna igazából a kedvem. A mérlegelésen Conor McGregor egy drogos hajléktalant idézett, a média cirkusz közepette valószínűleg nehéz volt a fogyasztás. A bevonulása során aztán némileg összeszedettebb fejet láttam, saccra 8-10 kiló jött vissza rá, csupán a borzasztó élőzenés támogatás zavart, Chad Mendes ezt a részt vitte a nulladik menetben. A gongszó után Conor egy forduló testrúgós pacsival kezdett gyors rohamban Medesre rontva, aki pedig egy szép kombinációval és földrevitellel válaszolt. Itt nagyjából körvonalazódott a kérdésre a válasz: birkózó ellen MC nem feltétlenül lesz a földrevitelek nagy védekezője. Viszont ha eddig lézerpontos volt Conor állva, akkor Mendes ellen ez különösen kijött: a testre és fejre mért támadásai rendere találtak, Mendes az első menet végére már nehezen szedte a levegőt. Ami persze a két hetes edzőtábornak is köszönhető, de hogy némi új képet is lássunk egy Conor meccsen: Money szétnyitotta Conor jobb szemöldökét a földön könyökösével. 

A másodikban Mendes követte a beválni tűnő receptet, földre vitte Conort és full guardból lőtte a könyökeit. Nem próbált kijönni a pozícióból, folyamatosan dolgozott, Conor pedig többnyire védekezett és pofázott Mendesnek, közben pedig a bíróra nézve várta, hogy felálljanak. Amire persze nem volt szükség Mendes aktivitása miatt, fél perccel a vége előtt Mendes átfordult egy fojtási kísérletbe, amiből Conor szépet jött ki, felállva pedig indította a bombáit. Megsorozva Mendes fejét az amerikai srác a földre rogyott, a bíró meg nem engedte az írnek, hogy túl sokat rátoljon még ellenfele fejére. 

Egy címmeccsen talán korai volt a meccs beszüntetése, de Mendes nem reklamált, teljesen elfogyott a kondija, Conor pedig rendkívül emocionálisan ünnepelt, zászlóval a nyakában rogyott a földre. Az az infó szinte a háttérbe szorult, hogy interim bajnok lett, véleményem szerint az elmúlt fél év és a hajnali bunyó súlya lekerült a vállairól, valamint megláthattuk Conor valódi arcát amögött az őrület mögött, amit kreált, amivel képes volt egy teljes szervezetet kifordítani önmagából. Mendessel ölelkeztek, ami kissé árnyalja Conor könyörtelen trash talker képét, ez jó nekünk, és mosolyoghatunk, ha a következő napokban újra szétszopat mindenkit az interjúiban. Arra azonban kíváncsi leszek, hogy bajnokként a hódító szerepéből mit tud átmenteni, hogy az eddigi Conort látjuk-e majd, aki közben üldözőből üldözött lesz.

A lényeg, hogy ismét megígérte, hogy a másodikban véget vet a mérkőzésnek, és tartotta a szavát. Lehet lamentálni olyan képeken, hogy vajon Money egy fullos edzőtáborral talán 5 meneten keresztül bírta volna ezt a csomagolást Conor ellen, de ez csak egy "ha". Az látszik, hogy Conor álla is rendben van, a súlycsoport nehéz bombázójának számító Mendes-horgok és könyökök nem viselték meg, elmondása szerint ebben a súlycsoportban egyetlen ellenfele ütését sem érezte veszélyesnek eddig, Mendes sem kivétel. McGregor emellett pedig továbbra is félelmetes állva.

Nate tömören és egyértelműen akarja Conort. 

I'll fight ..

— Nathan Diaz (@NateDiaz209) July 12, 2015

Ugyan nem a legtechnikásabb harcos, de pontossága és az a borzasztó pszichés hadviselés az, amit nem lehet előzetesen emulálni. A Diaz tesók játékát tökéletesítette Conor egy egészen új szinten. 

Conor a meccs után, egy kicsit másképpen 

Marad Aldo? Nehéz körülmények között találta magát a brazil, Dana frontálisan betámadta őt, kemény ellen-hype-ra számíthat az UFC-től. De ez is csak egy marketing stratégia, bármennyire is véleményes egy regnáló bajnok ellen, a ma hajali hype-ot átmentve az UFC ismét rekordot dönthet majd az Aldo vs McGregor címegyesítő meccsel. Ugyan nincs még hivatalos statisztika, de vélhetően Lesnar és GSP után Conor az új PPV-király az UFC-ben, ehhez pedig egy új, kevésbé megosztó Conor-imázs kibontakozása ígérkezik. 

Júliusban érkezik a TDMG, Magyarország első küzdősport és lifestyle ruhamárkája! Like-ot neki!