Totaldamage

Mérlegelés!

A felvonuló harcosállományból egyedül a UFC-ben most debütáló Luis Gonzalez bukta a súllyal vívott csatát: 174 fonttal érkezett váltósúlyú ütközetére. Két órát kapott, hogy tovább fogyasszon, de úgy döntött, nem él a lehetőséggel: fizetése 20%-a bánja.

Esélyek!

Mielőtt belevágnánk, meg kell jegyezzem, hogy erre a Fight Nightra a WEC-től örökölt kisketrecet viszik, ez pedig azt jelenti, hogy KURVÁRA MINDENKI MEG FOG HALNI. Ha nem ugrana be: a junior oktagont legutóbb a Fight Night 68-on vették igénybe, akkor tizenkét meccsből kettő ment végig. Ha ezt a véletlenre fogod, akkor bújd át ezt az oldalt, és empirikus módon bebizonyítják neked, hogy nincsenek véletlenek.

Még két érv szól az újabb finishfesztivál mellett: kilenc párosításból csak kettő lesz valóban könnyebb súlycsoportú, minden másik vagy váltó-, vagy középsúlyú. Nagy emberek kis helyen? Add össze.

A végső érv az, hogy főmeccs résztvevőit leszámítva félig-, vagy teljesen ismeretlen harcosok indulnak bunyózni, ez pedig 2015-ben még a nagyketrecben is garantálta a tűzijátékot. Ennek szellemében ma nem vagyok hajlandó pontozásos kimenetelre tippelni.

Hacran Dias vs. Levan Makashvili

Pehelysúlyú meccsel rúgják be a main cardot, és egy kicsit egyenetlenre sikerült ez a párosítás. Makashvili nagy ígéretként érkezett a UFC-be, de májusi debütáló meccsén összeszorított seggel is csak egy megosztott pontozásos győzelemre futotta neki a rettegett Mark Eddiva ellen. Lámpaláz? Meglehet, de még ha valóban jobb is ennél, brazil ellenfele tapasztalatával nem veheti fel a versenyt. Aki egyébként utolsó négy meccsét egyhangú pontozással fejezte be (W-L-L-W szendvics), és most sem számítanék komolyabb őrjöngésre tőle, de hát, érted, kisketrec. Ezért Dias győz, méghozzá szubmissiönnel.

Steve Bosse vs. Thiago Santos

Hú, ez állat lesz. Steve Bosse az a kanadai srác, akit a UFC tavaly igazolt le, de azóta se lépett még oktagonba. Először azért mondta le a debütálását, mert makacs sérüléseire való tekintettel inkább visszavonult az MMA-tól. Később meggondolta magát, és lett is második lehetőség – hogy az sem jött össze, az viszont nem rajta múlt. Ha emlékeztek, ő lett volna Quinton Jackson beugró helyettese Fabio Maldonado ellen áprilisban, amennyiben a jogi fondorlatok megakadályozták volna Rampage-et a bunyóban. Nem akadályozták, Bosse újra a polcra került.

Nade most! Pár dolog: Bosse a TriStar-nál edz, GSP és Rory MacDonald mellett. Ez viszont semennyire sem látszik meg bunyóján, mert egy igazi, varacskos ütőgép – MMA-zás mellett sokáig egy jéghokicsapat hivatásos goonja, azaz verőjátékosa volt. És amúgy félnehézben tolja, szóval középsúlyban várhatóan a pofonjai is nagyobbat szólnak majd.

Őszintén szólva Thiago Santos jóval tapasztaltabb nála, de annyira tetszik a kanadai sztorija, és annyira rég óta akarom már látni a UFC-ben, hogy nem is tippelhetek mást, mint Bosse TKO-győzelmet, az első menetben.

Eddie Gordon vs. Antonio Carlos Junior

A Serra-Longo csapat istállóját a jelenkor egyik legjobbja, Chris Weidman miatt mindenki ismeri, de a középsúly királyán kívül is nevelnek ott ígéretes harcosokat. Na, Eddie Gordon nincs köztük. A The Ultimate Fighter 19 győztese kétmeccses vereségszérián szánkázik, és most sincs sok esélye a javításra. Ellenfele is TUF-győztes: Antonio Carlos Junior a tehetségkutató brazil tesójának harmadik évadát nyerte meg, még nehézsúlyban – tavaly decemberben már félnehézben kapott ki Patrick Cumminstól, most pedig középsúlyban debütál. Gordonhoz hasonlóan ő is boksz és jitsu alapokkal rendelkezik, de a földön nincsenek egy szinten, úgyhogy a brazil valószínűleg ott akarja majd eldönteni a csatát, és ez sikerülni is fog neki. Carlos Jr. győz, szubmissiönnel.

Lorenz Larkin vs. Santiago Ponzinibbio

Lorenz Larkin nem az a tűzforró harcos. Januárban győzelemmel debütált váltósúlyban, de hát John Howardot ütötte ki, akinek azért manapság amúgy is van baja rendesen. A tavalyi évet meg végigszopta Larkin, három meccsén háromszor kapott ki, úgyhogy a Doomsday-győzelem tényleg csak tűzoltás volt. Nem nézem ki belőle, hogy kibírná egy olyan agresszív harcos rohamait, mint Ponzinibbio. Az argentin győz, KO-val.

Lyoto Machida vs. Yoel Romero

Ennek a meccsnek a végén akár iszonyúan el is szomorodhatunk. Lyoto Machida lassan, de biztosan hanyatlik, ami persze 37 évesen egyáltalán nem csoda. Weidmannak még okozott problémákat, de végül persze a rövidebbet húzta, C.B. Dollawayt hagyjuk, őt önbizalom-növelési célzattal lökték oda a brazilnak, Rockhold viszont – ezt nem lehet szépíteni – egyszerűen elfüstölte a korábban kiszámíthatatlan és életveszélyes karatékát. Úgy tűnik, bár csapásai még mindig pontosak és erősek, fizikálisan már nem bírja az élvonal terhelését.

Márpedig ki tudná jobban megterhelni, mint a kubai rinocérosz-birkózó? Romero tényleg olyan, mint egy tank, és bár legutóbbi, Tim Kennedy felett aratott győzelmét beárnyékolja a székügy, az biztos, hogy a súlycsoport 90%-ával szemben izomban, KO-erőben, és nyomasztásban is övé az előny. Pont a lehető legszarabb recept Machida számára.

Szóval a bennem élő drámatagozatos azt mondja, hogy Romero ledózerolja a Sárkányt, aki most kapja meg a végső lökést a lefelé vezető spirálon. Viszont a kubai birkózó MMA-karrierje során még sohasem találkozott ilyen kaliberű ellenféllel, továbbá valami azt súgja, Lyotóban van még annyi kakaó, hogy – ha csúcsközelbe még egyszer nem is verekszi el magát – ezt az akadályt még nagy nehezen le tudja gyűrni. Ezért: Machida győz, TKO-val. 

A mérlegelés teljes eredménysora: 

Lyoto Machida (186) vs. Yoel Romero (186)

Lorenz Larkin (170.5) vs. Santiago Ponzinibbio (170.5)

Eddie Gordon (184.5) vs. Antonio Carlos Junior (185)

Steve Bosse (185.5) vs. Thiago “Marreta” Santos (185.5)

Hacran Dias (145.5) vs. Levan Makashvili (145)

Joe Merritt (169) vs. Alex Oliveira (170)

Lewis Gonzalez (174)* vs. Leandro Silva (170)

Steve Montgomery (170) vs. Tony Sims (170)

Sirwan Kakai (135.5) vs. Danny Martinez (135.5)