Totaldamage

Nyugodtan mondhatjuk, hogy Jose Aldo az MMA-világ csúcsán lógázza a lábát. Persze vannak nála népszerűbb bajnokok, de attól még a tény tény marad: Aldo a világ egyik legjobb harcosa – sőt, most, hogy Jon Jones eliminálta magát, konkrétan a ő foglalja el a UFC pound for pound lista első helyét, méghozzá maximálisan megérdemelten.

Július 11-én – ha minden jól megy, és valóban megússzuk a bordaparát – Conor McGregor személyében egy olyan harcossal kell szembenéznie, aki, bár hatalmas potenciált hordoz, valójában azért olyan sokat még nem bizonyított az MMA elitjében.

McGregor, karizmájának köszönhetően nem csak a sportág rajongóinak nagy részét, de a UFC vezetőségét is magával ragadta, akik nem is voltak restek mögé állni, és izomból fűteni az ír hypevonatát.

Sokakat zavar ez a megkülönböztetett bánásmód, a brazil bajnokot viszont állítása szerint nem: ő remekül elvan azzal, ha a vakuk helyett a bajnoki övéről visszaverődő fényben sütkérezhet.

Én vagyok a domináns bajnok. Még hosszú évekig fogom védeni a címet, a súlycsoport és a pound for pound lista élén vagyok, szóval emiatt nagy ez a meccs. Nem izgat, hogy Dana a másik bunyóst promózza. Az a fontos, hogy én vagyok a bajnok. A promózás semmire sem garancia, a bajnok viszont igen, és nem számít, hogy promotálnak-e engem, vagy sem.

Aldo ennél is tovább megy: azt mondja, ha eljön az idő, akkor az MMA történetének egyik legnagyobb ikonjához hasonló módon akar majd elköszönni.

Láttunk már olyan bajnokokat, akiknek karrierjük végén nem ment már. Én a csúcson akarok kiszállni, bajnokként, mint Georges St-Pierre. Erre összpontosítok. Nem számít, ki az ellenfél, hogy megverekedtem vele már, vagy sem, amikor egyszer majd megállok és visszanézek, azt látom majd, hogy a legjobbakkal küzdöttem, és jól csináltam.

Reméljük, a „jól csinálásban” nem egy fájós borda fogja megakadályozni.