Totaldamage

Ben Rothwell is ellesett pár trükköt Conor McGregortól. A UFC Fight Night 68-as bevonulásáról és meccs utáni interjújáról több szó esik, mint a győzelméről – a hétfői MMA hourban pedig még tovább fűtötte a lassan tényleg bemelegedő hypekazánt, amikor doppingolással vádolta meg a hétvégén nehézsúlyú bajnoki címegyesítésre készülő Cain Velasquezt.

Várjuk ki, mi történik július elseje után, amikor beindul az újvonalas doppingtesztelés. Várjuk ki, hogy Velasquez ugyanúgy harcol-e utána, ahogy eddig. Kétlem. Nem célozgatok semmire, csak annyit mondok, nem hiszem, hogy minden súlycsoport ugyanúgy fog festeni július elseje után.

A „nem célozgatok semmire” duma, közvetlenül azután, hogy nagyon is durván célozgatott, már önmagában megmosolyogtató, de a bajnok Velasquez nem csak ezen szórakozott remekül. Egy, a UFC 188-at felvezető sajtóebéden kifejezetten hízelgőnek érezte a doppingolós vádakat.

Még hogy én? Ez nagy bók, mert sohasem a fizikumomról voltam híres. Hogy valaki mégis erről beszél, az elég hízelgő. Láttad a meccs utáni beszédét? Lehet, onnan jön mindez.

A meccs utáni beszéd ugye ez a röhejes/kínos/TÖK JÓ jelent volt:

A poszt-Anderson-Silva-kokszügy paravilágában persze akkor is gyanús minden egyes bunyós, ha hiszünk abban, hogy mindenki ártatlan, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, de az mondjuk pont nem olyan jó ellenérv, hogy „dagi vagyok, hát hogy doppingolhattam volna?”

Maradva Andersonnál: ő sem nézett ki soha úgy, mint mondjuk a Josh Barnettet kóstolgató dzsúzvitéz, Hector Lombard, és ha már itt tartunk, Barnett sem nézett ki soha Alistair Overeemnek – aztán ugyanúgy csalt mindkettő.

Persze „én sem célozgatok semmire.” Még akkor sem, amikor ideszúrom, hogy Rothwell meg TRT-n volt, amikor 2013 augusztusában kiütötte Brandon Verát.