Néhány, a közelmúltban lefolytatott beszélgetés, és a hétvégi Edgar-Faber bunyó ihlette ezt az írást. Remélem, lesz, aki hasznosnak, és kipróbálásra érdemesnek fogja találni a benne foglaltakat. Nos, ne is húzzuk tovább a bevezetőt, vágjunk bele a közepébe, mint anno Lesnar a baconös szendvicsbe!

Nézzük az úgynevezett ugrasztásos technikákat. Az ugrasztás maga olyan manővert jelent, amit arra használunk, hogy megzavarjuk, vagy félrevezessük vele az ellenfelünket, egyszerűbben szólva látszattámadásokkal fedezzük a valódi támadó akcióinkat. Ez különösen a kontrabunyóra berendezkedett ellenfelek ellen használatos, hogy kinyithassuk ilyen módon a védekezését.

Manapság egyre kevesebben használják az ugrasztásos technikákat, pedig nem is olyan régen még a boksz egyszeregyének a szerves része volt, nem véletlenül. Három fő előnye van:

- sebezhetővé teszi az ellenfelet
- segít az irányításunk alá vonni a mérkőzést
- nagyban hozzájárulhat a győzelmünkhöz gyorsabb és technikailag képzettebb ellenféllel szemben

Lássunk pár konkrét technikát, hogy megérthessük, miképp lehet az ellenfelünket alaposan csőbe húzni!

Elsődlegesen is szögezzük le: önmagában az ugrasztás nem sokat ér. Érdemes előkészíteni valódi támadásokkal, hogy az ellenfelünknek aztán legyen miért reagálnia. Végrehajtható többféleképpen is:

- ütést indítva, de nem fejezve azt be
- testütést indítva, de fejre ütve
- elindulva az egyik irányba, majd hirtelen szándékot váltva a másik oldalra kitörni

Itt egy példa az ütés megindítására, befejezés nélkül, illetve a másik kézzel befejezve azt:

Az elnevezése kicsit béna, de érthető: egy súlytalan, félig kivezetett, elterelő szándékú ütést ütünk az egyik kezünkkel, éppen ellenkező irányba, mint ahonnan a másik kezünkkel a valódi támadást indítani szándékozzuk. Fontos megjegyezni, hogy túl sokszor egymás után nem érdemes próbálkozni ezzel a technikával, mert tapasztaltabb küzdők gyorsan felismerik, és előnyükre fordítják.

Álljon itt egy első kezes variáció, Floyd Mayweathertől:

Következő példánk előrelépéses kitöréssel van kivitelezve. Nem minden bunyós tudja ezt hatékonyan kivitelezni, de hát erre való a szabad sparring, hogy láthassuk, mire is megyünk küzdelmi szituációban a beiskolázott technikáinkkal.

Eleve ütőtávból érdemes így indítani, mikor az előkészítő első kezekkel már elértük az ellenfelünket, és lépéssel egy időben a felsőtestünket is mintegy előredobjuk a hátsó kezes keresztütéshez. Fentebb Manny Pacquiao példáján keresztül láthatjuk a képi szemléltetést, aki kiválóan használta ezt az ugrasztást egész karrierje alatt.

Az ellenfél hátralép, hogy elkerülje a várható ütést, és ebben a ritmusban kell előrelépnünk kitörés jelleggel. Kicsit kockázatos lehet magára a kivitelező félre nézve is. Alapvetően gyors lábú bunyósoknak érdemes vele próbálkozniuk. Az ellenfél próbálkozhat a hátralépéssel egy időben félreütni a támadó kezünket, illetve kivenni a fejét az ütés vonalából, esetleg a térdét behajlítva, hátralépés nélkül fogadhat minket. Ezekre viszont edzésen tudatosan felkészülve újabb esélyünk adódhat a leütésre, mert mindenképpen nálunk van a kezdeményezés, és az ütőtávban vagyunk végig.

Oldalra csúszással és fejmozgással

Nem tévesztendő össze a technika a fej ütés elől való elhúzásával, mert itt nem ütéseket akarunk elkerülni, hanem azokkal egy időben támadni. A közelmúlt nagyjai közül most nézzük Sergio Martinez példáján keresztül, hogyan is kell ilyen módon ugrasztani az ellenfelet:

Legfőképpen fordított alapállású bunyósok kedvelt trükkje ez, mivel maga a csúszás az ellenfelünk első lába mellé kilépéssel kezdődik. Nem kell túl gyorsnak lennünk ehhez a technikához, inkább a jó tempó az, ami alapvető fontosságú. Az oldalra csúszással egy időben pedig indíthatunk hátsó keresztütést, és első horgot is, vagy kombinációként üthetjük mindkettőt. Lássuk jobbkezes bunyóstól (Maidana) mindenki kedvencét okosan becsapdázva:

Térdhajlítással kivitelezve:

Ilyen módon - boksznyelven szólva - "beleülve" az ütésbe, ami magát a térdrogyasztását takarja, nemcsak megzavarhatjuk ellenfelünket, de magának az ütésnek is szignifikánsan megnövelhetjük az erejét. Arra mindenképpen oda kell figyelni, hogy túl mélyre ne menjünk, mert azzal időt veszíthetünk.

Elsőkezes zavarással fedezve a hátsó kezet. Ugye kétféleképpen használhatjuk az első kezet ugrasztásra, színlelt ütésekkel, vagy végigvitt ütéssel, de kint tartva zavaró céllal, hogy aztán hátsó kézzel keresztbe üthessük.

Ezt a technikát alaposan érdemes előkészíteni, és minden első kezes ütésünknél megfigyelni, hogy miképpen és milyen irányokban mozdul el belőlük az ellenfél. Így kvázi kiszámítható lesz, hogy ha kitartjuk az első kezet, akkor merre keressük a hátsó kézzel a fejét, és milyen ütést indítsunk (egyenes, felütés vagy horog – MMA-ról beszélve esetleg könyök, térd vagy levitel).

Itt egy másik példa, ezúttal hosszú horogütéssel kerülve ki a fedezéket:

Testen-fejen is szépen lehet ugrasztani és elterelni. A koncepció röhejesen egyszerű, persze a végrehajtása már nem annyira, rengeteg gyakorlást igényel. Tehát indítsunk testre látszattámadást, és üssünk fejre, vagy fejre látszattámadást, és testen fejezzük be, mint mondjuk James Toney:

Apró trükk: ha testre készülünk ütni, mindig nézzünk az ellenfelünk szemébe. Ezzel alkalomadtán elterelhetjük a figyelmét. Ezerszer kipróbálásra került már, és sokaknak sokszor bejött.

Végezetül álljon itt egy klasszikus kiütéses győzelem, ami egy kiváló ugrasztás eredménye volt:

Itt Cro Cop leviteli kísérletre reagált, és kinyitván a védekezését, belenézett Randleman érkező horgába. Utána a többi már történelem.

Utóiratként még pár tanács:

- ne mindig ugyanoda próbáljunk ütni
- ne ugrasszunk feleslegesen
- folyamatosan mozogjunk

Hétvégén UFC 187. Lesz mit elemezni ütéstechnikai szempontból.

Írta: Bronson