Megameccsel nyitotta az új esztendőt az UFC, mely egy rövid időre pontot tett a Jones vs. Cormier féle lökdösős-megütlegelős partira, de a második felvonás tagadhatatlanul ott van a levegőben.
Nem hinném, hogy van köztetek olyan, aki ne kísérte volna figyelemmel az UFC 182 gáláját, melyet már hónapokkal azelőtt úgy promóztak, hogy tényleg elhittük, hogy csupán a mérkőzés győztese hagyja el élve a ketrecet. Bones és DC felvezetője az elején túlságosan megjátszottnak tűnt, és mikor a média kereszttüzében egymásnak esett a két harcos, néha már úgy érezhettük, hogy a WWE felvásárolta az UFC-t. Aztán eljött a nagy nap, amikor is eldőlt, hogy ki a félnehézsúlyú mezőny igazi bajnoka: Jones pontozással vette el Cormier veretlenségét, aki később aztán az öltöző felé menet zokogva borult barátja, Cain Velasquez karjaiba.
Jon a meccs utáni sajtótájékoztatóban úgy fogalmazott, hogy semmivel sem tiszteli jobban Daniel-t, mint azelőtt, és nem tudja neki elfelejteni azokat a dolgokat, melyeket ellenfele mondott neki. DC sem az a fajta ember, aki könnyen felejt:
„Semmilyen kapcsolat nincs köztem és Jones között. Január 3-ikán ő nyert kettőnk közül, de ennyi. Semmi sem változott azóta, semmi nem is fog, de azt tudom, hogy mi ketten még találkozunk, és mindent megteszek annak érdekében, hogy más legyen a végeredmény. Nem igazán érzek semmilyen késztetést arra, hogy beszéljek vele, nem is akarok találkozni vele. Nem ígérhetem, hogy féken tudnám tartani az indulataimat, ha a közelében lennék.”
H.Ákos
Utolsó kommentek