Totaldamage

A világ garantáltan legnehezebb félnehézsúlyú harcosa, Daniel Cormier egyrészt nemrég kapott ki ősellenségétől, Jon Jonestól, másrészt imád zabálni. DC Popeyes Chicken-szenvedélye alaposan dokumentált. Nem mintha vadászni kéne azokra az alkalmakra, amikor rácuppan a ropogós combokra, épp ellenkezőleg: kérdezés nélkül is alig bírja megállni, hogy ne a panírról, meg az alatta megbúvó vajpuha húsról áradozzon folyamatosan.

A január 30-án, Las Vegasban megtartott Fighters Only World MMA Awards díjkiosztó gálán viszont minden eddiginél tovább ment: pulóvere mellett végre levetkőzte a maradék gátlásait is, és táncra perdült – dalra fakadt:

A rántott húshoz és habostortához epedő szívvel szóló csoda Meghan Trainor dagi büszkeség-számának paródiája, és az üzenetét is beleértve minden tekintetben lealázza az eredetit. Gondoljunk csak bele: Meghan arról énekel, hogy a hülye társadalmi elvárásokra, meg a bunkó fiúk beszólásaira fittyet hányva merjük már elfogadni a testünket, merjünk szégyenkezés nélkül önmagunk lenni – DC verziója pedig ugyanezt harsogja, sokkal erőteljesebben. Ő már áttört a túloldalra, ahol olyannyira nem számít már a környezetünk rosszallása, a zsírdémonizáló, beteg világkép, meg a Norbi véleménye, hogy már gyakorlatilag nem is léteznek. Itt már nincs semmi, csak a rántott hús, a süti és az Én. Buddha-szintű megbékélés ez, és ez csodálatos: azt jelenti, DC végre kiheverte a szívszaggató januári vereséget. Szereti a rántott húst, szereti a sütit, és mindenek előtt szereti önmagát. Ennél többet ember az életben el nem érhet.

Valóban követsz minket? Kérj értesítést az új cikkekről!