Totaldamage

Ahogy egy korábbi cikkben ígértem, most bővebben kitérek a luta livre és a brazil jiu jitsu közti rivalizálás történetére. Azok számára, akik szeretnének egy kis frissítést arról, hogy érdemes elképzelni a két harcművészeti stílust, azoknak ajánlom figyelmébe az alábbi írásokat.

Most, pedig adjunk az érzésnek!

1982 a Graciek „látogatása” a Naja akadémián

1982-ben járunk nem sokkal a szokásos karneváli szezon előtt. Charles Gracie és Mario Duma komolyan összeszólalkoztak. A vita állítólag egy hölgy miatt pattant ki, a vége, pedig egy verekedés lett a két úriember közt. A gond az, hogy Charles még csak tinédzser volt, míg Mario Duma már felnőtt férfi és a helyi Naja akadémia muay thai és taekwondo harcosa.

Charles elmesélte a történteket nagybátyjának, Rolls Gracienek, aki érthetően kiakadt a történetet hallva. Fogta is legjobb tanítványait és ellátogattak a Naja akadémiára, hogy rendezzék a számlát. Az akadémiát, egyébként Flavio Molina vezette, aki azon fáradozott, hogy meghonosítsa a muay thait Brazíliában.

Rolls Gracie és növendékei meg is érkeztek a Naja akadémiára, ahol éppen gyerekedzés folyt. A gyerekeket és a nőket szépen kiküldték, amíg Rolls kihívta Mariot. A bunyót Rolls nyerte elég könnyedén, levitte majd mountból megszórta Mariot. A történet folytatása innen válik kétfelé attól függően, hogy ki meséli. A Gracie oldal azt állítja, hogy Flavio Molina – aki egyébként Mario edzője és sógora is volt – csak távol tartották a párbajtól. A Mario oldala, viszont azt állítja, hogy Molinát többen, gyáván megtámadták.

Talán soha nem derül ki a teljes igazság, de ez a lényegen nem változtat. Mario Duma az esetet követően az USA-ba költözött, míg Rolls egy hónapon belül elhunyt. Az esetet, azonban nem feledték el és alig egy év múlva a muay thai – luta livre és BJJ képviselőt ismét találkoztak, ezúttal a ringben.

Szerintem tiszta trójai háború érzése van a dolognak. Egy szép nő és egy csomó férfi, akik a becsületükön esett csorba címén összeverik egymást. Bár, azért Mariotól valóban nem volt szép, egy tinédzserrel verekedni. Remélem, azért a vita tárgyát képező hölgyemény megérte a fáradtságot!

1983 Jiu jitsu vs. luta livre – muay thai

Robson Gracie, hogy elsimítsa a nézeteltérést a Naja és a Gracie akadémiák között egy vale tudo gálát szervezett, ahol mindkét akadémiáról 3-3 ember vett részt. Mások is voltak a fight cardon, azonban az alábbi harcosok játszották a főszerepet a két akadémia rivalizálásában:

• Renan Pitanguy (BJJ) vs Eugênio Tadeu (Naja)
• Marcelo Behring (BJJ) vs Flavio Molina (Naja)
• Fernando Pinduka (BJJ) vs Marco Ruas (Naja)

Marco Ruas személye emelendő ki különösebben a mi szempontunkból. Ő ugyanis állóharcát a Naja akadémián csiszolta, azonban egyúttal a Santa Luzia akadémián nem másokkal gurult együtt, mint Fausto és Carlos Alberto Brunocilla, Euclydes Hatem a luta livre kitalálójának közvetlen tanítványaival. Egy edzésre, felkészülésként magával vitte Eugênio Tadeut és Flavio Molinát, ezzel megalapozva Brazíliában a mai napig tartó szoros kapcsolatot a luta livre és muay thai gyakorlói között.

A szövetség működött. Marcelo Behring (BJJ) TKO-val verte Flavio Molinát (Naja), Eugênio Tadeu (Naja) visszaadta a kedvességet és TKO-ta Renan Pitanguyt (BJJ). Marco Ruas, pedig kiharcolt egy döntetlent a nagy esélyesnek tartott Fernando Pindukával szemben, egy igen látványos mérkőzésen.

Az eredménye csorbát jelentett a brazil jiu jitsu hírnevén és egyúttal felhívta a figyelmet a luta livre – muay thai szövetségre is a figyelmet. Ha arra gondoltok, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, akkor tökéletesen igazatok van, mert a luta livre -  BJJ rivalizálás tovább folyt.

1988 a Pepe strandi balhé, Hugo Duarte vs. Rickson Gracie

1988-at írunk, a népek arról suttognak, hogy a feltörekvő ifjú tehetség a luta livre iskolából, Marco Ruas hamarosan megküzd a BJJ bajnokával, Rickson Gracievel. Rickson ekkoriban akart az USA-ba költözni, de nem akarta, hogy a gyávaság árnyéka vetüljön rá. Fogta magát és édesapja Helio Gracie, valamint barátai Sergio „Malibu” és Marcelo Behring társaságában felkereste Marco Ruas edzőtermét. A terv az volt, hogy kihívja ott helyben Marco Ruast és le is játsszák, zárt ajtók közt a meccset. Ruas, azonban nem fogadta el a kihívást. Négy hónap felkészülési időt kért. Ez, azonban nem nyerte el Rickson tetszését, aki minél hamarabb küzdeni, majd költözni akart. Szó szót követett, a vita egy pontján Helio Gracie azt mondta, „Talán egy listát kellene készítenünk azokról, akik megküzdenének Ricksonnal.” Hugo Duarte, a luta livre stílus egyik legjobb harcosa ezt meghallva csak annyit mondott, „Írjatok fel engem is arra a listára.”

A Graciek a várt küzdelem nélkül távoztak, azonban Hugo Duarte kihívásának híre kijutott az utcára és a pletyka csak terjedt. A pletykák hatására azt tanácsolták Ricksonnak, hogy hívja ki Duartet, ahogy korábban Ruast is. Rickson ezt is szándékozott tenni, azonban ezúttal mindenáron el akarta kerülni, hogy ellenfele kifaroljon a meccsből. Köztudomású volt, hogy Duarte, a Praia do Pepê (Pepe strand) gyakori vendége. A terv meg is volt. Rickson lemegy a strandra és ott mindenki előtt kihívja Duartet, akinek vállalnia kell a bunyót, különben nyilvánosan megszégyenül.

Itt jegyezném meg, hogy az úriemberek közt mindig a párviadalra kihívott félnek volt a joga a párbaj helyének és idejének a meghatározása.

Néhány héttel később Hugo Duarte és Rickson Gracie összetalálkoztak a fent említett strandon és egymásnak estek. Az emberek körbe állták a küzdőket és onnan bíztatta mindenki a maga választottját. És hát, hogy nem egészen „véletlenül” egy kamera is előkerült, amit az akkor 12 éves Ryan Gracie kezelt. Mivel még kisgyerek volt nem igazán tudott magának utat vágni a tömege, ezért is lett olyan a felvétel, amilyen. De legalább van felvétel, amit meg is tudtok nézni. Hiába a marketing már ekkoriban is komoly tényező volt.

Pár perc bunyó után Hugo Duarte feladta a küzdelmet miután Rickson mountolta és onnan megkínálta jó pár pofonnal. Ezután mindkét harcos lemosta sebeit a vízben, majd Hugo megmondta Ricksonnak, egyáltalán nem elégedett az eredménnyel.

Ennek hála el is érkeztünk történetünk következő felvonásához.

1988 a luta livre megtámadja a Gracie akadémiát

Az ellenségeskedés lángjai még sosem csaptak annyira magasra a két grappling stílus között, mint a Pepe strandi incidens után. A luta livre képviselői elhatározták, hogy csapatot gyűjtenek és megtámadják a Gracie akadémiát. Ennek eredményeképpen összejött egy 60-70 emberből álló csapat késekkel és puskákkal felfegyverkezve. Rickson otthon kapta a hírt barátaitól, hogy mire készülnek az akadémia ellen, így azonnal útnak indult, hogy megakadályozza a támadást.

Amikor a luta livre csapat megérkezett a Gracie akadémiára csakis egy ember tartózkodott ott, nem más, mint az ekkor már 76 éves Helio Gracie. Az ezt követő eseményeket Hugo Duarte 2009-ben a Tatame Magazine-nak mesélte el.

„Több mint hatvan pszichopatával támadtuk meg a Gracie akadémiát. Helio Gracie, aki már biztos túl volt a nyolcvanon nem csak arról győzte meg Ricksont, hogy küzdjön meg velem, de végig kontroll alatt tartotta az egész helyzetet is. Ez volt a férfiasság megnyilvánulásának egyik legragyogóbb példája, amit valaha láttam.”

A megbeszéltek szerint Rickson az akadémián kívül, a parkolóban küzd meg Duartével, Eugênio Tadeu, akiről fentebb már esett szó szintén azt kérte, hogy küzdhessen. Felajánlották neki, hogy választhat, kivel akar megküzdeni, Rilion Gracievel – akit, mint a család legtechnikásabb könnyűsúlyú harcosát ismerték – vagy a mindössze 22 éves Royler Graicevel. A választás Roylerre esett.

Az első összecsapás nem tartott soká. Rickson bekapott pár ütést állásból, de gyorsan clinchbe fogta Duartét és innen a harc menete kísértetiesen hasonlóvá vált, mint mikor először mérték össze erejüket. Duarte a földre került, Rickson kiült rá mountba, majd szabadjára engedte a kezét. Duarte néhány ütés után feladta a küzdelmet.

Eugênio és Royler készülődtek a saját bunyójukra, amikor felbukkant a lovasság, vagyis a rendőrség. A luta livre srácok közül, valaki eleresztett egy sorozatot, hogy megfélemlítse a Gracie család tagjait, amit meghallottak a hatóságok és ennek hatására léptek közbe.

Pár nappal később Rickson Gracie látogatást tett a La Maison akadémián, hogy pontot tegyen Royler és Eugênio küzdelmére. Az említett felek össze is csaptak, aminek egy 38 percig tartó bunyó lett a vége, ami döntetlennel zárult. Ha van kedvetek itt meg is tudjátok nézni.

1991 Nastra Kupa

Az 1988-as események után viszonylag nyugodtabb időszak köszöntött be a luta livre és a BJJ rivalizálásában. Ez így is volt, egészen 1991 áprilisáig, amikor is Wallid Ismail a híres Rió de Janeirói újságban, az O Dia-ban azt nem nyilatkozta, hogy „a luta livre csak egy rossz másolata a jiu jitsunak.”

Ismail ekkoriban barna öves volt és nem sok ráhatása volt a jiu jitsura, de az önreklámozást már nagymester szinten űzte. Ő volt az első, aki elérte, hogy csakis a sporttal kelljen foglalkoznia, és a megélhetéséhez szükséges pénzt szponzoroktól kapja.

Miután olvasták a nyilatkozatát a luta livre stílus képviselői elhatározták, hogy tiszteletüket teszik a Copa Nastra bajnokságon. Ezt az eseményt Robson Gracie szervezte, aki egyúttal a Rió de Janeirói Jiu Jitsu Szövetséget is vezette. A helyzetet Carlson Gracie mentette meg, hasonlóan nagybátyjához Heliohoz, felajánlotta, hogy szervezzenek egy nyilvános viadalt a jiu jitsu és a luta livre harcosai között.

Az ötlet elnyerte mindenki tetszését és a vale tudo (korai MMA brazil megfelelője) egyik legzorallabb gálájához vezetett.

1991 jiu jitsu vs. luta livre

A luta livre és jiu jitsu összecsapása felkeltette az egyik fő tv társaság (Rede Globo, ismerős a név nem?) érdeklődését is. Ez egyrészt köszönhető a Graciek befolyásának, másrészt Robson Gracie találékonyságának is. Robson először azt mondta, hogy a mérkőzések grappling szabályok szerint fognak lezajlani, majd egy kicsivel később pontosított és bejelentette, hogy vale tudo szabályok szerint rendezik az összecsapásokat. A változtatás ellenére a tv-s támogatás megmaradt. Mivel országosan sugárzásra került a gála a tét még magasabb volt, mint korábban.

Eredetileg így nézett ki a fight card:

• Wallid Ismail (jiu jitsu) vs Eugênio Tadeu (luta livre)
• Amaury Bitetti (jiu jitsu) vs Marco Ruas (luta livre)
• Fábio Gurgel (jiu jitsu) vs Denílson Maia (luta livre)
• Marcelo Behring (jiu jitsu) vs Hugo Duarte (luta livre)
• Murilo Bustamante (jiu jitsu) vs Marcelo Mendes (luta livre)

Marco Ruas nem állt ki, Marcelo Behring, pedig lesérült a felkészülés során, így végül három mérkőzés került megrendezésre.

• Wallid Ismail és Eugênio Tadeu bunyó közben kiestek a ringből és Tadeu nem tért vissza a küzdőtérre, így Wallid Ismailt nyilvánították győztesnek.

• Fábio Gurgel és Denílson Maia meccsét a vezetőbíró szüntette be, Fábio javára.

• Murilo Bustamante végig dominált Marcelo Mendes ellen, de a küzdelem hevében Mendes kiesett a ringből. Ezután Mendes megtagadta a visszatérést a ringbe, így Bustamante győzött.

A gálát követően a jiu jitsu népszerűsége ugrásszerűen megnőtt. Az ellenségeskedés, pedig alább hagyott a két tábor között, bár eltűnni nem tűnt el.

1997 Pentagon Combat Renzo Gracie vs. Eugênio Tadeu

A következő híres összecsapásra a két stílus között 1997-ig kellett várni, a Pentagon Combat gálájáig. A gálát Nelson Monteiro szervezte és az Abu Dhabi illetőségű Tahnoon sejk támogatta anyagilag. A sejknek komoly tervei voltak arra vonatkozóan, hogy beszáll a „szabályok nélküli” küzdelmek szervezésébe. Ennek megfelelően a gálát vale tudo szabályok szerint rendezték és a korszak legnagyobb neveit igyekezett felvonultatni. Murilo Bustamante, Ricardo Morais, Oleg Taktarov, Sean Alvarez, Marcelo Tigre mind ott voltak a fight cardon. A főmeccset, pedig Renzo Gracie vívta Eugênio Tadeuval.

Renzo és Eugênio már az 1988-as Pepe strandi incidens óta szerettek volna megmérkőzni, erre azonban mindezidáig nem került sor. A hangulat a gála kezdetétől kezdve rendkívül illékony volt. A küzdőtér körül különböző bandák álltak össze és ordítva szidták egymást. Kisebb fajta csoda, hogy ennek ellenére az összes meccset sikerült lehozni az előzetes tervek szerint. A puskaporos hordóba a gyufát a főmeccs idején dobta be valaki. A luta livre és a jiu jitsu szimpatizánsai százával estek egymásnak, röpködtek a székek, lövések dördültek és emberek sérültek meg.

Az esetről a nemzeti adók is tudósítottak és a hírt a CNN is átvette, kész is volt a világhírnév. A rossz sajtóvisszhangnak köszönhetően a Riói hatóságok azonnal betiltották a vale tudo gálák szervezését és csakis az UFC fellépésével engedélyezték őket újra. Tahnoon sejket is sikerült eltántorítani korábbi befektetési szándékától. Ráadásul még a luta livre jiu jitsu ellenségeskedést sem sikerült végérvényesen rendezni.

A főmérkőzésről a videót itt tekinthetitek meg:

A luta livre és a brazil jiu jitsu pályáját végig kísérte az egymással való versengés. Ha végig olvastátok ezt a cikket nem feltétlenül az jut az eszetekbe, hogy ez a versengés az egészséges kategóriába tartozna. Azonban, ami történt megtörtént és a fenti események is a sport részét képezik akár tetszik, akár nem. Hatásukra sokat változott mindkét stílus és végül megismerte őket a szélesebb közvélemény is. Ennek hála, pedig kifejthették máig érezhető hatásukat az MMA-ra és sok minden másra, amire elsőre talán nem is gondolnánk.