Totaldamage

Hová tűntek a BJJ harcosok, tehetnénk fel a kérdést? Az UFC jelenlegi bajnokai közül jelenleg csakis Fabricio Werdum képviseli a sportágat az MMA-ban Grant szerint. Ellenben hat bajnok is a birkózók táborát erősítette korábban. Rengeteg érvet fel lehetne hozni arra, miért szorult háttérbe a BJJ az MMA-ban. Kesztyűben nehezebb a megragadni az ellenfelet, rövidebbek a menetidők, nem ismernek elég levitelt, a bírók nem értékelik igazán a guard játékot, vagy egyesek azt hozzák fel végső érvként, hogy a sport jiu jitsu túlságosan eltávolodott a "valóságtól". Grant egyetért ezek közül néhány érvvel, de szerinte nem ezek a fő indokok. Megemlíti, hogy Demian Maia és Ronaldo „Jacare” Souza Top 10-es MMA harcosok és világszintű BJJ-sek is egyben.

Én a magam részéről hozzátenném, hogy egyetlen ismertebb brazil harcost sem lehet elképzelni BJJ fekete öv nélkül. Mégis, akkor hogy lehet az, míg egyesek elit szinten tudnak teljesíteni a BJJ után az MMA-ban is, addig a többségnek ez nem nagyon akar sikerülni?

T. P. Grant szerint ennek oka a fizikai felkészültségben rejlő különbségek. Nem azt mondja, hogy a BJJ-t gyakorlók között nincsenek remek atléták, akik elsőrangú fizikai adottságokkal bírnának, éppen az ellenkezőjét. Az elit szinten versenyzők között sosem látott szinten van a fizikai kondicionálás, és ezekben a körökben a felkészülésnek is egyre nagyobb részét teszi ki a megfelelő kondicionálás. Nézzük csak meg Marcus "Buchecha" Almeida-t.

Viszont alapvetően az MMA a sport természetéből adódón sokkal agresszívebb és fizikálisabb, mint a grappling. Így nem mindig kedvez a technikásabb harcosnak az atletikusabbal szemben. Milliónyi dolog kell ahhoz, hogy valaki sikeres MMA harcos legyen, de elengedhetetlenül szükséges, hogy a technikai felkészültség megfelelő fizikális háttérrel párosuljon. Azokra, akik egy másik harcművészetből lovagolnak át az MMA-ra nehéz munka vár, hiszen a korábbi beidegződéseiket kell egy teljesen másik sportban hasznosítaniuk. Még az elit szinten versenyző sportolókra is igaz ez, akiknek sokszor meggyűlik a bajuk a ketreccel való megbarátkozással.

A sport jiu jitsu fő problémájának Grant az infrastruktúra hiányát tartja. És itt nem csak a terem, felszerelés állapotára, esetleg hiányára kell gondolni. Az USA-ban és Brazíliában is – meg a világ nagyobbik felén – a BJJ termek magánemberek által vannak működtetve. Ezeknek az iskoláknak a többsége azon alapul, hogy minél többen látogassák. Így az ott gyakorlók fizikai adottságai is igen eltérőek. Azok, akik versenyeznek is általában oda figyelnek a testükre, de ők csak kisebb részét képezik a termet látogatóknak, és még kevesebben vannak, akik vállalják a versenyzés jelentette anyagi terheket.. Azonban még így is nehéz megtalálni az arany középutat a munka és az edzés között. Kevesen tudnak csak az edzésre koncentrálni és elit szintű versenyzővé válni. A fekete öv elérése rengeteg elhivatottságot, tehetséget, készséget és fizikai felkészülést igényel. És még azok közül is, akik elérnek erre a szintre, csak kevesen érdeklődnek az MMA megmérettetés irányába.

A versenyzők száma sem túl nagy. Az IBJJF által szervezett versenyek nyíltak voltak. Vagyis bárki nevezhetett rájuk, ha volt rá elég pénze. Ennek ellenére a 2013-as pánamerikai bajnokságra is, ami rekord számú résztvevővel zajlott le, mindössze 1.800 versenyző nevezett. És ebben a gyerekektől a szeniorokig mindenki benne van. A kisebb versenyek részvételi aránya még kisebb.

Az USA-ban rendkívül hatékony, megalapozott és széleskörű utánpótlás nevelés folyik szinte minden sportágban. Ez alól a birkózás sem kivétel, amivel nagyon szeretik összevetni a BJJ-t. A szerző kiemeli, hogy az USA-ban a középiskolás birkózó programok keretében évente negyedmillió gyerek vesz részt. Ez a szám 2014-ben 269,514 volt. Mit jelent ez pontosan? Többek közt azt, hogy a birkózó palántáknak négy évük van folyamatosan edzésben lenni, mindezt ingyen és erősen versenyorientált szemlélettel. Ez azért elég komoly, nem igaz? És ne felejtsük, hogy ezek a srácok nem a középiskolában kezdtek el birkózni, hanem jóval fiatalabb korban és egy részük az egyetemen is folytatja. Ezután folytathatják az Olimpiára való készülést, vagy elmehetnek MMA harcosnak.

Tehát ha belegondolunk abba, hogy az USA-ban állami támogatással birkózó és a világ akármelyik részén saját erőből jiu jitsuzó sportoló közül ki élvez nagyobb támogatást, akkor körvonalazódik, miért van annyi birkózó az MMA világában. Grant ugyanakkor nagyon jónak tartja a jiu jitsu versenyeken alkalmazott szisztémát. Itt ugye övszín szerint választják szét a versenyzőket, így biztosítva, hogy hasonló tudású ellenféllel akadjanak össze, és egy kezdőt ne zúzzon le egy rutinosabb versenyző. Grant véleménye szerint a jiu jitsu egy kiváló lehetőséget biztosít egy átlag ember számára, hogy formában maradjon, meg tudja védeni magát és versenyezzen. Egy közepesen jó jitsu harcos pedig vitán felül magasan képzett földharcosnak számít. Ez teszi lehetővé, hogy olyan harcosok, mint Demian Maia fizikai képességeiken túlmutató szinten versenyezzenek.

A fenti okokból adódóan - a viszonylag alacsony versenyző szám, a sport jiu jitsu fiatal kora, az állami támogatás hiánya - oda vezet, hogy a jiu jitsu nincs abban a helyzetben, hogy „futószalagon gyártsa” a jobbnál jobb atlétákat, mint például Ronaldo „Jacaré” Souza. A birkózás, mivel rendelkezik ezekkel a feltételekkel, azonban képes arra, hogy sorban nevelje ki a jobbnál jobb versenyzőket. Az irány adott. A brazil jiu jitsu egyre népszerűbbé válik a világon. Az MMA népszerűségével ez még inkább igaz. A sport vezetői azon vannak, hogy ledolgozzák a fenti hátrányokat, így talán eljöhet az, az időszak is, amikor nem csak Abu Dhabiban jitsuzhatnak ingyen a gyerekek és megteremtődik az utánpótlás neveléshez szükséges feltételrendszer.

Addig is a BJJ képviselői folyamatosan jelen vannak és aratják győzelmeiket az MMA gálákon. És aki temetné a BJJ-t ,és úgy akarna MMA bunyós lenni, hogy nincs tisztában a földharccal, annak itt ez a videó tanulságul, azaz Kron Gracie bemutatkozása MMA szabályrendszerben.

Kron Gracie bemutatkozik az MMA-ban