Totaldamage

Azt hiszem, hogy nem kell nektek ecsetelnem, hogy a brutális fogyasztások éveit éljük napjaink MMA világában. A recept egyszerű: menj el a szakadék széléig, vagyis hajts ki magadból minél több folyadékot, minimalizáld a testzsír százalékod, hogy visszatöltve a meccsre, akár 7-8 kilóval nehezebb légy ellenfelednél, aki naturálisan a bunyóra kiírt súlycsoport körkénykén mozog alapvetően. Fizikai előnnyel dominálhatod így őt, főleg, ha technika terén úgy érzed, van még mit fejlődnöd. Vagy egyszerűen nem hibázhatsz, mert két zsinór vereséget követően kiraknak. Nem vagy bajnok anyag, mellette meg nem is szórakoztatod a nézőket, mert várj, tényleg, a dehidratáltság miatt épp csak arra maradt erőd, hogy túléld a meccset, nem fogsz látványos rúgásokkal villogni még. Ismerős, nem?

Aztán hallunk történeteket Dél-Amerikából, ahol orvosilag nem túlzottan biztosított rendezvényeken meghal egy srác, mert nem bír egy hét alatt 10 kilót leadni. Mit mond erre a média? A dzsungelban sportban előfordul az ilyen sajnos. Aztán csak a közelmúltból említve Renan Barao elájul fogyasztás közben és nem tud kiállni TJ ellen, vagy mondjuk egyazon mérlegelés előtt lesz rosszul a nagy dirrel-durral MMA-ban bemutatkozni vágyó korábbi olimpikon Henry Cejudo, megvan? Sokak szerint csak a brutál fogyasztás rizikócsöve által kilőtt golyók elől hajolgatunk el, előbb vagy utóbb baj lesz. De meg kell ezt várni?

Az marikai középiskolák és egyetemek hagyományosan erős birkózó intézményrendszerben működnek, pár évtizeddel ezelőtt, szerintem még napjainkban is, a profitorientáltság és tehetségvadászat lihegése közepette megfeledkeztek a lényegről: a gyerekről és a sportról. Kemény fogyasztások domináltak, melynek aztán 1997-ben az lett a vége, hogy egy hónapon belül hárman haltak meg, üveges szemmel terültek el a kövön, mikor az utolsó grammokat akarták lenyomni magukról. Akkor az NCAA komolyabb szabályozásokat hozott be, vagyis ellenőrizték a versenyzők testének hidratáltság szintjét, nem vonhattak meg maguktól drasztikusan ételt és italt, nem hányathatták magukat, és ellenőrzött testtömeg értékekkel meghatározták a maximum fogyasztható kilószámot.

A hírek szerint most valamit hasonlót tervez Andy Foster, a California State Athletic Commission egyik elismert tagja az MMA szabályrendszerű rendezvények kapcsán. Foster szerint első körben rendszeres vizsgálatokkal meg szeretnék állapítani a bunyósok számára azt a minimum súlyhatárt, ameddig fogyaszthatnak egy adott éven belül. E mögé azonban komolyabb rendszert és támogatást kell felépíteni, mely időbe telhet, nem beszélve a jelenlegi gyakorlat alapozta rendszer várható ellenállásával. Első körben, egyszerűbb alternatíva lépésként megjelölésre került a már régóta pedzegetett, általatok, olvasók által is favorizált mérkőzés napján tartott mérlegelés. A cél egyértelmű, de vajon hány bunyós építi erre karrierjét, hány srác esetében szűnne meg domináns teljesítménye kiegyenlítettebb mezőnybe csöppenvén? Mondjuk Jones, Weidman, Bendo, Tibau vagy Romero?