Totaldamage

Alistair Overeem a UFC Fight Night 50-en ismét kiütéses vereséget szenvedett. Ezzel mérlege 2-3-ra módosult a szervezetnél, ráadásul a másik két veresége is KO volt, így karrierje nagyobb veszélybe került, mint korábban bármikor. Sikerülhet-e még innen visszamásznia, vagy az Overeem-érának végleg vége?

Overeem-re 2003 nyarán, a Chuck Liddell ellen vívott UFC vs. Pride presztízsmeccsen kapta fel a fejét a világ. A találkozón az akkor még nem túl ismert holland egyenrangú ellenfele volt a UFC akkori legnagyobb sztárjának, sőt, remek állóharcával úgy kibillentette Liddelt, hogy az rá egyáltalán nem jellemző módon földre vitelekkel is megpróbálkozott. Végül Iceman egy hatalmas jobbossal megszédítette, majd további csapásaival kiütötte Overeem-et, a meccs valamivel több mint három perce pedig előre vetítette Reem következő, valamivel több mint három évét, melyben az ígéretes nekifutások mindig óriási taknyolásokkal végződtek. A holland félnehézsúlyú karrierjét három kiütéses vereséggel fejezte be.

Az Overeem-mítosz, aminek az MMA világ egészen tavalyig rabja volt, ekkor kezdett épülni. A holland komolyra fordította korábbi néhány, kósza flörtjét a nehézsúllyal, és teljes munkaidőben felment a nagyfiúk közé. Japán tudósok fogták a porhüvelyét, és a megtört szövetmasszából kitenyésztettek egy olyan szuperment, akinek fizikumát csakis a korai Ken Shamrockéhoz, és a mostani Kali Muscle-éhez hasonló jelzőkkel illethettük, miszerint: akurvaanyád.

2007 novembere és 2011 júniusa között Overeem 11 ellenfelet rombolt le különböző szervezeteknél (köztük szegény CroCop tökeit is), az UFC így le is szerződtette az ekkorra már szupersztárrá hízott hollandot, mint a nehézsúly következő vadállatát. A tündérmese Brock Lesnar nyugdíjba küldésével folytatódott, és minden olyan gyönyörűnek tűnt, míg arra nem kellett ébrednünk, hogy egy koksszal teli bilibe lóg a kezünk. Jött az eltiltás, ugrott a címmeccs, megkezdődött a mélyrepülés.

A következő kisiklások tulajdonképpen még védhetőek voltak: mind Bigfoot Silva, mind Travis Browne ellen abszolút dominált Reem, míg ki nem fogyott belőle a szufla, és ki nem ütötték őt azok a harcosok, akiket csak azért zavartak vele egy ketrecbe, hogy rajtuk könnyedén átlépve zöld lámpát kapjon a címmeccs felé. Ezen a két találkozón viszont kiderült, hogy a UFC strapabíróbb harcosai ellen már nem elég a kokszmentes Overeem-daráló, így új tervvel kellett előrukkolnia a holland csapatának. A Mir elleni nem túl látványos, de roppant taktikus, és ami a legfontosabb, győzelmet hozó bunyónál végre úgy tűnt, megvan az orvosság: fogyasztás, kardió, ész. Péntek hajnalban, Rothwell ellen viszont összességében úgy festett Overeem, mintha valaki odaszart volna egyet az oktagon közepére.

Az első másodperctől fogva olyan bizonytalanul billegett a vásznon, hogy rossz volt ránézni. Maradtak ugyan a szép térdesek, és egyedüli újításként megjelentek a Jon Jonestól kölcsönvett térdnyújtó rúgások, de a taktika rettenetes volt. Mindent, ami a Rothwell elleni meccsig vezetett, a folyamatos kardiózást, fogyasztást – mindent kidobtak az ablakon. Márpedig ha valamikor, hát pont most jött volna el az ideje annak, hogy a korábbi bulldózer támadásait, és az ahhoz szükséges, feljavított állóképességét összeadja, és nyomasszon, klincseljen, térdeljen. Ehhez képest még sosem cammogott ilyen nehézkesen és tétován, végig parasztlengő-távolságból próbálkozott, a parasztlengő jött is menetrendszerűen, a millió dolláros bébi pedig megint kinyúlt a vásznon.

Hiába a tehetsége és a még mindig erős szupersztár-státusza, Overeem a dolgok jelen állása szerint ott van Dana White legnagyobb mellényúlásai között. Túl sok pénzbe kerül, és nem hozza azt, amiért leszerződtették. A Browne elleni KO vereségével majdnem 286 ezer dollárt keresett. Az őt kicsapó Hapa 48 ezerrel tért haza, aminek a felét a győzelmi pénz tette ki. De White nem csak a pénznyelőt, a taktikázót sem szereti benne, és akkor még finoman fogalmaztam. És még valami: péntek óta Overeem a legtöbb KO/TKO vereséggel rendelkező aktív UFC-harcos. Kilencszer csapták ki.

A UFN 50-en történtek óta egyetlen érv szól amellett, hogy megkegyelmezzenek neki: a UFC nehézsúlya még mindig kínosan sovány, egyszerűen túl kevesen jöhetnek szóba akkor, ha a Velasquez nevű szörny etetéséről van szó. Ezért talán még nem teszik lapátra most rögtön a hollandot, de ha nem támad fel, mégpedig meggyőző, elsöprő győzelmekkel, a következő botlásnál már mindenképpen repül. Dana White keze a láncot markolja, és csak arra vár, hogy lehúzhassa Overeemet a vécén.