TDMG Store

tdmg_sun_rashguard.jpg

Írj nekünk!

Utolsó kommentek

Hirdetés

TDMG Store

BJ Penn - egy korszak vége

2014.07.08. 19:22 td_adamrepa

BJ-Penn.png

"A háborúkat megvívásuk előtt nyerik vagy vesztik el" - Szun-Ce

Egy újabb fejezet zárult le az UFC, de az MMA, mint sport történetében is. A legenda, a sport egyik úttörője, a 155 fontos súlycsoport tulajdonképpeni felépítője és a UFC egyik zászlóshajója, BJ Penn a Vasárnap, Frankie Edgar ellen elszenvedett TKO veresége után visszavonult.

A könnyen felejtő utókor nem tudja majd, hogy a 16-10-2 mérlegű Penn-t miért is tartották olyan sokra, miért szerették annyian rajongással, miért emlegették harcostársai is legendaként. Számtalan oka van. A mentalitása, harci szelleme, félelem-nélkülisége mind egy olyan ideát teljesítettek meg, melyről a rajongók, harcművészek egyaránt úgy gondolják: ilyennek kell lennie egy harcosnak.

A rendkívül sokszínű Penn 13 évnyi karrierje során megfordult több szervezetnél, mindenféle súlycsoportban. Nincs már mit bizonyítania. Az idő múlik, az ajtók sorra záródnak - Chuck Liddell, Matt Hughes, Rich Franklin, Chris Leben, BJ Penn és a kérdéses sorsú Anderson Silva vagy GSP mind az idők kíméletlen szelét érezték vagy érzik bőrükön. A korszakváltások szemeink előtt zajlanak.

Penn karrierje során 11 címmeccset vívott, könnyűsúlyú övét háromszor védte meg, vívott két komoly háborút GSP-vel, megszerezte a váltósúlyú övet Matt Hughes-tól a UFC 46-on (ezt vették el tőle, mikor a K-1-be ment), megküzdött Lyoto Machidával (Penn 191 fonttal, míg Machida 225-vel mért be). Jellemzően Penn-re, kérte, hogy az akkori UFC nehézsúlyú bajnokkal, Tim Sylvia-val is megküzdhessen, bár kérésének végül nem tettek eleget.


Machida ellen

A Matt Hughes elleni meccse, GSP elleni első küzdelme vagy a Diego Sanchez elleni harc mind a legemlékezetesebb pillanatok közé tartoznak. A Sanchez homlokán nyitott vágatra Dan Hardy azt mondta, az olyan mély, hogy látni lehet Diego gondolatait.

Penn idejében, 2001-es debütálásától számítva 2009-ig, amikor megverte Sanchezt, szinte verhetetlennek tűnt. Penn komplettnek tűnő harcos volt akkor, amikor a legtöbben csak egy-egy stílusban voltak otthon és vagy ütni tudtak jól vagy a földharchoz értettek. Azért nem teljesen komplett, mert erre nincs aki képes lenne - minden pajzson akad rés: Penn péládul a lábrúgásokat nem tudta védeni, és nagyon sebezhető volt a testütésekkel is.

De, ha lehet így mondani, forradalmasította a jab MMA-ben való használatát és megmutatta, hogy pusztán a jabekkel megtörhető egy ellenfél (Pennel való első találkozása után lett GSP kedvenc fegyvere is a jab). De az egyik első volt azok között is, akik a rendes bal horgot hatékony ellentámadásként, ill. megállító ütésként kezdték használni az MMA-ben a vad "parasztlengők" helyett. A földön pedig máig etalonnak számíthat, példa értékű guard pass-jei. Még manapság sem sűrűn látni ilyeneket. De újítás volt tőle az is, ahogy valakinek a hátán kapszkodva sarkával ellenfele gyomrát puhította - nem nagyon láthattak előtte senkitől ilyet. A karok lábbal történő leszorításával is ő állt elő, mely technikát hatékonyan használt számtalan ellenfél hátára tapadva.

Vasárnap minden eldőlt. A háború megvívása előtt, már a bevonuláskor és a ketrec ajtajának bezáródásakor lehetett látni: Penn veszített. Ahogy később, a gála utáni sajtótájékoztatón mondta: soha sem lett volna szabad visszatérnie tán, azonban a csontjaiban akarta tudni (a Nick Diaz és a Rory MacDonal-tól kapott verés ellenére is), hogy vége. Nem tudott volna együtt élni a tudattal, hogy meg se próbálta, hogy lett volna még benne valami. Sajnos túl sok hasonlót láthattak már a rajongók, akik nem csak az MMA-t, de bármilyen más küzdősportot régóta követnek. Harcosokat, akik egy bizonyos életkorba, mentalitásba, körülmények közé jutva lépnek a ketrecbe vagy szorítóba és egy olyan forrásból próbálnak meríteni, mely már kiszáradt. Mert minden folyam elapad egyszer.

Sanchez a Penn-féle kezelés után

Utoljára domináns győzelmet Diego Sanchez felett aratott, egy éjszakán, amikor úgy tűnt Penn megállíthatatlan marad és akármeddig folytathatja. Aztán jött Edgar. A meccs Abu Dhabi-ban párakban hagyott némi kérdést, kételyt, azonban pár hónappal később Frankie domináns győzelmet aratott, egyértelművé tette a különbséget kettejük között. Penn ezután egyfajta keresésre indult - próbálta felfedezni önmagát, megújulni vagy megtalálni a régi énjét. Bár a UFC 123-on még egy 21 másodperces győzelmet aratott Matt Hughes felett, tisztán látszott, hogy az egykor fénylő pálya kialvóban van.

Penn is érezte, White is, de a rajongók is. Egyszerűen nem akarta senki elfogadni. Foglalkoztak vele, szerették, érdekelte az embereket, hogy mi van vele. Penn a harcos szellemének egyik legeredetibb megtestesítője volt.

"Ahogy a vér kezdett a szemembe menni, a harc pedig nagyon kemény lett, megértettem, hogy nagyon nagy energia kell ahhoz, hogy a top harcosokkal versenyezz" - mondta Penn.

"Mindenféle technikát kitalálhatsz, mindenféle elméletet, meg ilyenek, de az egész alapja, hogy nagyon nagy energiák kellenek ahhoz, hogy ezekkel a srácokkal versenyezz. Nagyon akarják, a legjobbak akarnak lenni. Ülhetnék itt és elmondhatnám ezerszer, hogy a sport lehagyott engem, de mindenki látja. Ennyire minőségi harcosok vannak jelenleg a UFC-ben."

Kérdésre válaszolva elmondta, hogy ami marad utána, az emlék, a highlight videók egy-egy nagy pillanata. Dana White, - aki nem bírta nézni a verést, és aki ezért a meccs közben elhagyta helyét -, adott egy lehetőséget, hogy Penn a UFC edzőtermekkel dolgozzon, ami lekötheti majd. Penn a nagy nyomás, a terhek vagy épp a megkönnyebbülés miatt itt nem bírta tovább. Lerakta mikrofonját, szemébe húzta sapkáját és lehajtott fejjel könnyekre fakadt.

A legszomorúbb az volt mégis, hogy bár fizikailag BJ Penn lépett a ketrecbe, mégsem őt láthattuk ott. A Nova Uniao nem, hogy nem vált előnyére, de hatalmas baklövésnek bizonyult részéről. Az egykori BJ Penn eltűnt - helyette egy Renan Barao klónt kaptunk, egy gyenge utánzatot. Az alapállás, az egyenes hát, az előre néző csípő abszolút Barao stílusa. Sajnos ahelyett, hogy Aldoéknál olyan emberekkel sparringoltatták volna, akik gyorsak, jól mozognak és jól rúgnak, Pennt rávették, hogy életében tán először 100%-ig azt csinálja a ketrecben, amit mondanak neki.

Egyszerűen rutintalannak tűnt az új alapállásban, új stílusában. Lábmunkája pocsék, szinte nem létező volt, legtöbbször hátsó lábával lépett először és csak ment előre, egyszerű célpontként, anélkül, hogy képes lett volna a fejmozgásra vagy ütésekre (a korábban legendás jab, az alapállás miatt, eltűnt!). Bár néhány lábrúgást ezúttal tudott blokkolni, azonban a furcsa alapállás és a lábmunka hiánya miatt Edgarnak nagyon könnyű dolga volt a földre-vitelekkel.

Az igazság az, hogy bármennyire is jó valaki, csak abban jó, hogy a maga módján csinálja a dolgait. Nem lehet GSP-t megtanítani, hogy úgy harcoljon, mint Fedor vagy Fedor-t, mint Anderson Silva.

Penn újításairól, érdemeiről már értekeztünk fentebb, de nem elhanyagolható a rajongók száma sem, akiket a sporthoz vonzott több, mint egy évtizedes pályafutása során. Tudásával, elszántságával pedig az összes többi harcost is fejlődésre kényszerítette.  

A céges szponzorok, podcastok, rajongói expók és egyebek világába Penn sose illett bele. Félreértés ne essék, szerette rajongóit, de a csillogás és felhajtás sose volt a stílusa. Egy igazi harcos, a régi idők gárdájának egyik utolsó, nagy ikonja távozott most  a sportból. A hátrahagyott űrt pedig sosem fogják betölteni.
    
Mahalao! Köszönjük BJ Penn!

A bejegyzés trackback címe:

https://totaldamage.blog.hu/api/trackback/id/tr526485137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása